2009/11/26

Sajó Andrea pályázata

E-mailben, telefonon - miért nem a blogkommentben - kérdezgetik a konyvtaros.com szerkesztőségétől (haha), hogy Sajó Andrea főigazgatói pályázatát mikor ovashatják és hol.

Itt még nem.

Eddig két könyörgésen vagyok túl.
Először kaptam egy nemet.
Amikor Monok István pályázatát kitettem, újra próbálkoztam.
Másodjára kaptam egy talánt.

A Könyvtári Figyelő 2009/4-es papíros kiadásában tutira megjelenik a pályázat, utána közzéteszem itt, ha megkapom az engedélyt. Balogh András múltkori írására megkaptam.

Jövő héten találkozok Sajó Andreával, jobb lenne ha ismerném a pályázatot, de így sem lesz rossz a beszélgetés.

Jó napot kívánok

Mert az iskolai könyvtárak elsorvasztása csak a kezdet. Hatásai és következményei nem beláthatatlanok: nagyon is belátható, hogy felmenő rendszerben az egész könyvtári szférában hatni fognak.

A könyvtár meztelen

Könyvtárakban vetkőztek egyetemista csajok. Nemes, jótékony, karitatív célok, itthon ki kezdi?
Indextől

Oxford és Magdeburg:










2009/11/25

István és Klára

Interpelláció jegyzőkönyv. Elhangzott a parlamentben 2009.11.23-án.

Ejtőernyővel érkezve?

DR. SÁNDOR KLÁRA, (SZDSZ):

- Miniszter Úr! Ön a napokban két jelölt közül választotta ki a nemzeti könyvtár vezetőjét. Az egyik jelölt az Országos Széchényi Könyvtár mostani főigazgatója, - dr. Monok István - 1982 óta szakgyűjtemények vezetője, több informatikus-könyvtáros tanszék alapítója, kulcsembere, a könyvtáros-képzés modernizálója, vendégoktatóként a Sorbonne és a Bolognai Egyetem tanára. Tizenkét szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Könyvszemle főszerkesztője. Csaknem húsz forrásközlő sorozat szerkesztője, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság főtitkára. Tizenhárom monográfiája és húsz forrásközlő kötete jelent meg, közel nyolcvan tanulmánykötetet és húsz bibliográfiát, illetve katalógust szerkesztett, tizennyolc nemzetközi konferenciát szervezett. Másfélszáz tudományos publikációja jelent meg, jó része idegen nyelveken, 180 tudományos előadást tartott, jelentős részben angolul, németül, franciául, olaszul. Egyike volt az elsőknek, akik a kultúra megőrzését összekapcsolták a humán információtudománnyal.

- Tíz éve vezeti az OSZK-t. A szakma Európa egyik legjobb nemzetigyűjtemény-vezetőjének tartja, a magyar kultúra egyik leghatékonyabb és legelkötelezettebb kutatójaként és terjesztőjeként tartják számon. A költségvetési támogatás folyamatos csökkenése ellenére az intézmény saját bevétele ma a tíz évvel ezelőtti háromszorosa. A megvalósult szakmai s egyben nagy érdeklődésre számot tartó programok az OSZK-t valóban a nemzet első számú könyvtárává tették. Végre rendben zajlanak az informatikai fejlesztések és a magyar kulturális örökség digitalizálása. Egy átvilágítás szerint a dolgozói elégedettség az OSZK-ban 85 százalékos. Nemrégen még ön is elégedett lehetett a főigazgató úr munkájával, hiszen 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét kapta.

- A másik jelöltről azt tudni, hogy a Hírközlési Felügyelet néhány főből álló könyvtárát, később az Eduweb távoktatási részlegét vezette, egy éve dolgozik az OSZK-ban, eddig a harmadik osztályon, most a 4-5 tagú lelőhely-nyilvántartó osztályt vezeti. Kétségtelen, 2004-ben tudományos fokozatot is szerzett.

- Miniszter Úr! Mégis!
Milyen szempontok alapján választott vezetőt a nemzeti könyvgyűjtemény élére?
Milyen érdemei vannak a kinevezett jelöltnek, amelyek a legmagasabb minőségű szakmai teljesítményt felülírják?
Miért szegte meg a vonatkozó jogszabályokat?
Miért nem hívta össze az Országos Könyvtári Kuratóriumot, és hogyan került az ad hoc bizottságba olyan tag, akinek az objektivitása egy korábbi konfliktus miatt kétséges?
Miért maradt el a jelöltek szóbeli meghallgatása?
A jelenlegi főigazgatótól akart mindenképpen megszabadulni, vagy az újnak kellett mindenképpen a főigazgatói állást megkapnia?

HILLER ISTVÁN, oktatási és kulturális miniszter:

- Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói beosztására, tisztelt képviselő asszony, két érvényes pályázat érkezett. A döntésem megalapozásához szakmai bizottságot kértem fel. A bizottság tagjai között voltak a könyvtáros szakma szervezeteinek vezetői, az intézmény közalkalmazotti tanácsának elnöke és szakszervezeti titkára, két neves könyvtárügyi szakértő, valamint a minisztérium kulturális területének vezetői. A bizottság tagjai közül többen hangot adtak annak a közösségi véleménynek, amely szerint a jelenlegi főigazgató pályázata nem elég elmélyült, inkább az öt évvel korábbiakat ismételte meg, mintsem új koncepciót dolgozott volna ki.

- A másik jelölttel kapcsolatban a bizottság azt állapította meg, hogy szakmai ismeretei imponálóak, és bár nem rendelkezik még átfogó vezetői tapasztalatokkal, a pályázata jól strukturált, és esetleges megbízása megújulást jelenthet az intézmény munkájában.

- A bizottság szakmai véleményét és a minisztérium, még pontosabban, az Országos Széchényi Könyvtár intézményi kollektíváinak véleményét figyelembe véve döntöttem úgy, hogy Sajó Andrea pályázata a jobb, ezért őt nevezem ki az Országos Széchényi Könyvtár élére. Bízom abban, hogy e vezetőváltás jótékony hatással lesz az Országos Széchényi Könyvtár szakmai tevékenységére, és növeli a szakembergárda aktivitását az intézmény előtt álló országos feladatok megoldásához.

DR. SÁNDOR KLÁRA:


- Miniszter Úr! Ön megkerülte a választ azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem. Arra sem kaptam választ például:

Miért egy ad hoc bizottságot nevezett ki, és miért nem az 1997-es idevonatkozó törvényben meghatározott bizottságot?
- Persze tudjuk: nem mindegy, hogy kikből állítjuk össze a bizottságot. 494 dolgozóból 432 vett részt abban a külső vizsgálatban, átvilágításban, amely szerint 80 százalék fölötti volt a dolgozói elégedettség. Valószínűleg az a két szakszervezeti bizalmi, akit a bizottságba meghívtak, nem volt köztük.

- Azt gondolom, hogy ha a kormány - és nyilván ön is - elismerte a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével a főigazgató úr munkáját, akkor engedni kellett volna a folytatást. Én most öntől egy bocsánatkérést tudtam volna elképzelni!

Kiveszőfélben lévő faj

Tévékönyvtáros

Napjaink tévékönyvtárosa, ha volna, csöppet sem tűnne ősinek, figyelembe véve persze különleges életmódját

Varga Sándor Márton írása (Másodközlés)

A tévékönyvtárost a nagy "Brehm" afféle élő kövületként tartja számon, aki van is meg nincs is, de ezt a bonyolult lételméleti problémát maga a nagy Brehm se tisztázza egyértelműen.

Tévékönyvtáros állítólag létezik ma is, csak halvány dunsztunk sincs, hol, mert ember nincs, aki kutakodna még könyv, könyvtár, netán éppenséggel könyvtáros iránt.

Ily módon nincs mit tennünk: a tévékönyvtárost ma már kiveszőfélben lévő fajnak kell tekintenünk. Persze megtörténhet, hogy egykori nagy elterjedési területének jelentéktelen töredékén még ma is meghúzza magát, mi több, egyes példányai amerikai nagyvárosokba újfent behatolnak, hogy az igen szapora adatbázisok és fájlmegosztó rendszerek vetélytársaivá fejlesszék magukat, de ez csak afféle folyosói szóbeszéd.

Hol vagyunk mi Amerikától?

Nálunk a tévékönyvtáros, ha rejtőzik valahol, vélhetően megmaradt korábbi fejlettségi állapotában. Mellékesen szólva ez lehetne a mi szerencsénk, mert általa legalább pontosíthatnánk evolúcióbiológiai ismereteinket. Rájöhetnénk például, hogyan jutottunk el a Kovalikkárolyicustól a Dérijánosicuson át a mai leszármazottakig. Elvégre a hasadtujjú lúd is összekötő kapocs a lúdalkatúak és általában a vízi madarak között, nemde?

Elképzelhető például, hogy a tévékönyvtáros egy nagy múltú, elszigetelt csoport, a művelt televíziócoccusok (nem tévesztendőek össze az iskolázott televíziócoccusokkal - a szerk. megj.) megmaradt nemzetsége! Csakhogy esetében nem az evolúció lassulásáról van szó, hanem éppen ellenkezőleg: a tudományos és technikai fejlődés, valamint az újugor tőkefelhalmozás gyorsulásáról.

Napjaink tévékönyvtárosa, ha volna, csöppet sem tűnne ősinek, figyelembe véve persze különleges életmódját. Nyilvánvalóan megőrizte volna jellegét a kora pretelevíziós idők műsorrakó világából, vagyis poros polcok árnyékában, nyomdafesték szagában, könyvmolyok társaságában érezné jól magát. Bizony, ha föllelnénk napjainkban egy-egy példányt, az vélhetően sok szempontból emlékeztetne őseire, akikről persze semmiféle álló- vagy mozgókép nem áll rendelkezésünkre, elvégre miért is fényképezkedtek volna valaha a tévékönyvtárosok, amikor a trafikban két forintért lehetett kapni egy Takácsmaricus- vagy Tamásieszticus-fotót!

Pedig, ha találkoznánk vele, azonnal fölismernénk a tévékönyvtárost. Külleme rendkívül jellegzetes: izmos kar, amellyel jelentős terheket bír magasba emelni, terebélyes marok, amelybe nagy kiterjedésű, lapos tárgyak (ún. könyvek) férnek, vaksi, ám vörösre olvasott szem, amellyel félhomályban is kibetűzi a kartotékok macskakaparásait, nagyra nőtt koponya, amely sok-sok szerzőnév és műcím tárolására alkalmas.

Szerettük valaha a tévékönyvtárost, de méltatlanul elfeledtük. Evvel magunkról állítunk ki bizonyítványt, amelyet rögtön oda is tehetünk a könyvtárból ellopott könyvek mellé.

Valóságos tudománytörténeti szenzációnak számítana egy tévékönyvtáros fölfedezése! Egyszer egyébként, a kétezres évek első évtizedében a Duna pesti partjainál kotróhálóval begyűjtöttek egy furcsa élőlényt, amelyről egyesek már-már azt hitték, hogy bujdosó tévékönyvtáros, de aztán kiderült, hogy a közeli Szabadság tér északnyugati medencéje, ahol valaha vígan lubickolt, a pénz- és lemeztektonikai mozgások következtében megsemmisült, maga alá temetve a múlt minden föllelhető nyomát, így aztán inkább kertévés ügynöknek minősítették, és néhány jól irányzott, szarkasztikus megjegyzéssel kicikizték a tudományos életből.

Időnként felröppennek hírek, hogy elhagyatott vidékeken még ma is élnek tévékönyvtárosok. 2009 novemberében egy természetvédelmi felügyelő Tasmania északnyugati erdőségében állítólag találkozott egy farkasszerű lénnyel. Henry Nix kriptozoológus számítógépes programmal elemezte, mely területeken fordulhatott elő, majd az eredményt összevetette korábbi beszámolók helyszíneivel. Arra a következtetésre jutott, hogy ezek ugyan jól korrelálnak, de a komputer elől ő maga se tápászkodott föl, hogy elballagjon a könyvtárig.

A Föld számos pontjáról beszámolnak emberhez hasonlatos lények föltűnéséről, akikről úgy vélik, hogy vagy Gigantopithecusok recens egyedei, vagy fennmaradt tévékönyvtárosok, de ezt se cáfolni, se megerősíteni nem tudta egyetlen politikai párt szóvivője sem.

Akadnak ugyanakkor egészen különleges leletek, amelyek arra bizonyságok, hogy a tévékönyvtáros valamiféle visszatenyésztett formában még ma is létezik, ám persze ezek az alaptípussal nem lehetnek egészen azonosak. Őket inhisetuknak (interneten hihetetlen sebességgel turkálóknak) nevezi a tudomány.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jelenleg nincs kézzel fogható bizonyíték a tévékönyvtáros létezésére.

Tulajdonképpen mindegy is. Akad még faunánkban oly tévés faj, amelynek egyedei könyvet vesznek a kezükbe? Lefekvés előtti regényolvasásról nem is beszélve.

Vannak azonban olyan esetek is, amelyek látszólag ellentmondanak minden logikának. Amikor a 18. századi Európában fölismerték a ginkgo nevezetű fa (Ginkgo biloba, azaz páfrányfenyő, újabban egyszerűen csak ginkó) szépségét és különlegességét, őshazájában, Kínában már alig fordult elő. Kontinensünkön minden különösebb fölhajtás nélkül kedvelt parkfává vált, ám az igazi meglepetés csak a 20. században érte a botanikusokat! Amerika nagyvárosaiban ugyanis rájöttek, hogy a ginkgo minden más fánál jobban tűri a szennyezett levegőt, és képes megélni egy dézsában is… Azóta világszerte sok helyen ültetik, így Budapesten is, mert a ginkgónak alig akad természetes ellensége.

Úgy tűnik, nem véletlenül tartott ki a rokonok nélküli, élő kövület hosszú évmilliókon át.

Bujkálj csak, tévékönyvtáros!



A szerző hatodik éve írja hétről hétre Lájv című sorozatát a Magyar Televízió internetes oldalára (www.hirado.hu), a Szabadság tér nevezetű publicisztikai rovatba.

Az első évfolyamban régi tévések portréját vázolta föl, a jelenlegiben pedig még létező/már nem létező televíziós szakmákat mutat be. Így került sor a tévékönyvtárosra, aki valaha a Szabadság téri épület északnyugati csücskének földszintjén, húszezer kötet (és ugyanannyi kartoték) között dolgozott.

A szerzőnek volt egy hallgatólagos megállapodása a néhai könyvtárossal: mielőtt az MTV könyvtárát fölszámolnák, elvihet tíz, szabadon választott könyvet.

Már egyikük sem dolgozik az MTV-ben, ahogyan az Magyar Televízió sincs a Szabadság téren.

2009/11/24

Répcelaki cowboy

Tavaly 50 éves jubileumot ültek olvasótermi székeken a répcelaki könyvtárosok. Könyvtárnépszerűsítő videó következik bő 10 percben.
A videán csak 42-en látták eddig, nekem is új ez a mozi:


szólj hozzá: A végzet könyvtára...

A nemzeti könyvtárat képviselni nehéz

Az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatói pályázata -az egyik- letölthető, továbbküldhető, megosztható. Monok István a nyilvánosságnak.

A pályázat utolsó mondatait kiemeltem:

"Soha nem veszek részt pártpolitikai rendezvényeken, ugyanígy a szélsőséges tudományos iskolák rendezvényein sem. Azt hiszem egy intézmény vezetőjének ez az élete a magánélet kategóriába sorolandó.

Csak olyan törekvéshez adom a nevem, amely elvi alapon áll, és az elvvel (nem az azt hirdető
személlyel) értek egyet. Miután a párt kizárólag érdekeket képvisel, ha egy civil mozgalom párttá szerveződik, nem maradok a közelében.

Az intézmény érdekeit ugyanakkor a kényelmetlen vitákban is képviselni kell, olyanokon, amelyek sokszor szakmai viták, sokszor kulturális politikaiak. Az ilyen viták során keletkező konfliktusokat felvállalom, ahogy eddig is igyekeztem így tenni."

2009/11/23

Egymilliárd a könyvkiadóknak

Indul a Márai program januártól. A könyvkiadók arra pályázhatnak, hogy nagyker áras - kereskedelmi ár max 60%-a - ajánlatukkal bekerüljenek egy 1000 kötetes listára, melyből a könyvtárak igényelhetnek köteteket. Csak a nyilvános könyvtárak, kb. 600 könyvtár.
Sok kötet porosodik raktáron, kisebb kiadóknak életmentő lehet ez a minisztériumi műtét, de nagyobbaknak is jól jöhet az adófizetők pénze. Harsányi László - NKA vezető - nyomatékosan magyarázta a mai tájékoztatón, hogy lottópénzből megy az egész és ez nagyon jó mindenkinek. Jól jár az NKA, a könyvtár, a könyvkiadó, az író, az olvasó, a könyvtár.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesület kezdeményezte programot Ramháb Mária kecskeméti könyvtárvezető és Skaliczki Judit (Oktatási Minisztérium) segítette, utóbbi nyugdíjasként vállal munkát jövő februártól a programban.

Országgyűlési könyvtár

Szakmai bizottság ajánlotta, Hiller István megítélte:
Index.hu

Hiller most egy másik pályázatot talált jobbnak

Hiller István oktatási és kulturális miniszter válaszában arról beszélt, hogy az elmúlt hetekben 13 intézmény élére írtak ki pályázatot, négy esetben az eddigi vezető nyert, két esetben új igazgatót választottak, hét esetben pedig új pályázatot írtak ki. Az OSZK élére Sajó Andreát választotta ki, egy szakmai bizottság ajánlása alapján, amelyben az intézmény üzemi tanácsa, valamint könyvtári szakemberek vettek részt. Az intézményi kollektíva tagjai fejezték ki ellenérzéseiket, szerintük Monok nem dolgozott ki új koncepciót a könyvtár működésére, az elmúlt öt évben pedig nem épített eléggé a könyvtár szakmai munkájára. A másik jelöltet alaposan felkészültnek találták, ezért döntött Hiller mellette. "Az elmúlt két alkalommal úgy ítéltem meg, hogy a jelenlegi főigazgató pályázata volt a legjobb, most úgy, hogy a másik pályázóé" - mondta. Sándor Klára szerint az OSZK dolgozóinak nyolcvan százaléka elégedett volt Monokkal, Hiller rossz szakszervezeti bizalmikat kérdezett meg az ügyben. Nem fogadta el a választ, a parlament viszont igen.


Rossz könyvtárost választottak

A szabad demokrata Sándor Klára a Nemzeti Könyvtár vezetőjének kinevezéséről kérdezett. Két jelölt volt, az egyik magasan kvalifikált könyvtárigazgató, Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója. Nem ő nyert, hanem egy kis tapasztalatú, az OSZK-ban osztályvezetői beosztásban dolgozó könyvtáros. Sándor arra kíváncsi, hogy mi indokolta a döntést.

2009/11/20

Nem értik

Az ÉLET ÉS IRODALOMBAN remek könyvtárvezetői lista jelent meg. Van aki Sláger Rádióért állt ki a zuhogó esőben, van aki Monok Istvánért íratja le a nevét.

Szemezgető:

Ásványi Ilona igazgató, Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma; Balogh Balázs igazgató, MTA Néprajzi Kutatóintézet; Baranya Péter igazgató, Veszprémi Hittudományi Főiskola Könyvtár - Érseki Könyvtár; Beke László igazgató, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet; Berecz Ágnes igazgató, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára; Czékli Béla igazgató, Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom; Dienes Dénes igazgató, Református Gyűjtemények, Sárospatak; Gáborjáni Szabó Botond igazgató, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára; Gádor Ágnes igazgató, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Könyvtára; Jankovics József igazgatóhelyettes, MTA Irodalomtudományi Intézet; Kenesei István igazgató, MTA Nyelvtudományi Intézet; Kokas Károly főigazgató-helyettes, Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár; Köntös László igazgató, Református Egyházkerületi Gyűjtemények, Pápa; Kövécs Ildikó igazgató, Szegedi Hittudományi Főiskola Könyvtára; Laczkó Tibor dékán, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar; Mader Béla főigazgató, Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár; Molnár János igazgató, Debreceni Református Hittudományi Egyetem Teológiai Szakkönyvtára; Nádas Zsuzsánna főigazgató-helyettes, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár; Náray-Szabó Gábor főigazgató, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára; Pőr Csilla igazgató, Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar Könyvtára; Ifj. Sarkady Sándor főigazgató, Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és Levéltár; Szögi László főigazgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár; Szörényi László igazgató, MTA Irodalomtudományi Intézet; Tallián Tibor igazgató, MTA Zenetudományi Intézet; Tamás Pál igazgató, MTA Szociológiai Kutatóintézet; Téglási Ágnes főigazgató-helyettes, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára; Virágos Márta főigazgató, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

kösz Ádám az osztást

A könyvtárak fejlődésének nincs felső korlátja

A Könyvtári Figyelő aktuális számában újra előkerült a februárban megjelent Mikulás nyilatkozat. A 12 kérdés sorozat legújabb felvonásában - az írás írója - Balogh András a főszereplő.
Andrást is, mint a sorozat majdnem minden szereplőjét a konyvtaros.com kérte föl. Kérdések és válaszok.

Balogh András
FSZEK

1. Mióta dolgozik könyvtárban, vagy azzal kapcsolatos munkahelyen?
1993 óta dolgozom könyvtárban, s 1999 óta vagyok a FSZEK Központi Könyvtárának munkatársa.

2. Milyen pozícióban dolgozik jelenleg és milyen pozíciókat látott el eddig?
Kezdettől fogva a szabadpolcos könyvkiválasztó tér tájékoztató könyvtárosa vagyok, amely mára, a hatalmas intézményi fejlesztés eredményeként, 40 ezer kötetről 150 ezresre nőtt. Egy rövid (1 éves) időszakban, amikor is kísérletként a szociológiai kölcsönözhető állományt kiemeltük, a Szociológiai Osztályon dolgoztam.

3. Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?
Nem (virtuális) álmokban gondolkozom; hanem a „FSZEK-bibliopláza” nagyon is valóságos szervezetében ébredtem szakmai öntudatomra.

4. Mennyire tartja megbecsültnek magát a munkahelyén?
A FSZEK-en belül mindenki a maga képessége és szorgalma szerint tesz hozzá az intézmény imázsához fontos alkotóelemeket. Azt gondolom, hogy a menedzsment ismeri és elismeri szakmai értékeimet, törekvéseimet, többek között azzal is, hogy néhány éve tanácsosi címet kaptam.

5. Megbecsültnek érzi-e a szakmát a társadalomban?
Azt gondolom, hogy bizonyos múltból örökölt társadalmi beidegződések, előítéletek („a könyvtáros csak ül és olvas”) helyenként még mindig élnek a könyvtárossággal kapcsolatban, így a könyvtárak össztársadalmi megbecsülése sincs mindenütt a helyén. Ez a helyzet sokat változott azokban a könyvtárakban, amelyek képesek voltak felvenni a versenyt az információs társadalom változó és új szükségleteivel. Ahol erősebb kritika éri a szakmát a használók oldaláról, ott a háttérben legtöbbször az objektív feltételek hiánya (kevés beszerzési keret, szűk nyitvatartási idő, alacsony számítógépesítés stb.) mutatható ki, és/vagy az adott könyvtáros kompetenciáinak hiányossága is közrejátszhat a használók könyvtári kritikáiban.
Pedig mára a könyvtár a tudásalapú társadalom megkerülhetetlen és fontos tényezője, így az „élethosszig tartó tanulás” segítése új paradigmán nyugvó feladatokat jelentenek a könyvtárosok számára. A tanulási igényekből fakadó könyvtárhasználati szükségletek kielégítése nagy lehetőséget jelent a könyvtáros szakma információs-társadalmi szerepének elismeréséhez. A tudástársadalom, mint a könyvtárhasználatot leginkább indukáló társadalmi jelenség azonban a könyvtárosnak lehetőséget adhat arra is, hogy a szakismereteken túli műveltséget, az „élethosszig tartó olvasást” (művelődést) is felfedeztesse. A tanulástól a műveltségig mutató dialektikus könyvtári szemlélet hangsúlyozza, hogy a szaktudás mellett a műveltség „menedzselése” is fontos.

6. Hogyan változtak az olvasók, a használók az elmúlt években?
Az előző válaszból szervesen továbbvezetve, tömören: komplex, belső ellentmondásokat, visszaeséseket is felmutató, dialektikus fejlődési ciklusokban.

Részletesebben: a szükségletek nem csökkentek a könyvtárak iránt, legfeljebb nem minden vonatkozásban kiteljesedettek, hanem inkább (dialektikusan) eltolódtak egyes könyvtári funkciók és szolgáltatások felé. Korunk társadalmi közege nem a legideálisabb a (hagyományos) kultúrálódás-művelődés számára, de -ahogy a „FSZEK-bibliopláza” modellben is láthatjuk- ennek ellenére sem szükségszerű, hogy visszafejlődjenek az olvasási-művelődési szükségletek: a kultúrálódási funkciók felkelthetők, rászervezhetők az egyéb könyvtárhasználati motivációkra, így az informálódási-tanulási szükségletekre. A bibliopláza modell egyik lényege az informáltság (tájékozódás), a tanulás (tudományos kutatás), valamint a kultúrálódás (szórakozás-közművelődés) könyvtári funkcióinak egymásba átcsapó dialektikus egysége, a könyvtárhasználat totalitása.

7. Mire lenne szüksége a jobb munkához? (jobb technika, kellemesebb, ergonomikusabb munkakörnyezet, jobb munkakapcsolatok, több pénzbeli elismerés, több egyéb elismerés, több visszajelzés a munkájáról stb.)
Azt gondolom, hogy a FSZEK biztosítja a jó munkához való a feltételeket. A kérdés mindazonáltal „a priori” tartalmazza bármely könyvtár működésének fontosabb szakmai-szervezeti rekvizitumait, elő-és általános feltételeit. Így, ahogy a jó munkánál is lehet jobb, egy jó könyvtárban is lehet még jobb a színvonal, amelyhez a felsorolt tényezők folyamatos fejlesztése alapvetően járul hozzá: a könyvtárak fejlődésének (elvben) nincs felső korlátja.

8. Milyen szakmai képzéseket tartana hasznosnak?
A könyvtári szolgáltatások (könyvtártípusok) és szükségletek annyira specifikálódtak, differenciálódtak, hogy nehéz erre a kérdésre általánosságban felelni. Egy (nagyvárosi) közkönyvtárban a kommunikációs és konfliktuskezelő kompetenciákat fejlesztő programok növelhetik a szakmai-kulturális hatékonyságot a szükségletek kielégítése és a kultúra menedzselése területén. Ezen kívül az informatikai ismeretek növelése is elengedhetetlen.

9. Mire fordítható pályázatokat látna szívesen?
A témába nem látok bele olyan mélységgel, hogy nyilatkozni tudjak a pályázati kínálat teljesebb áttekintése nélkül. Úgy gondolom, hogy a „FSZEK-bibliopláza” mindenfajta kreatív „közművelődési” és informatikai pályázatot jól fel tud használni.

10. Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában?
Egy korszerű könyvtárpolitika nem lehet „osztálykorlátokra” berendezkedett, a könyvtári munkamegosztást abszolút jelentőségűnek beállító gyakorlat, mivel ezt a problémát az olvasói szükségletek dialektikájának dinamizmusában, rendszerszemléletben oldja meg. Vannak olyan könyvtári összfeladatok, amelyeket mindenkinek magáénak kell tekintenie. A könyváramoltatás logisztikai feladatai és szempontjai éppolyan fontosak, mint az információáramoltatás szellemi háttérmunkái. A szellemi és fizikai munka (egymást kiegészítő) dialektikája a könyvtári munkaszervezet hatékonyságának alapvető elve, és modellje.

11. Kedvenc könyvtáros története?
Egy egyetemista lány jött a tájékoztató pulthoz felindultan: „Már vagy fél órája keresem a „Totalitarizmus gyökereit”, de még mindig nem találom, mert ebben a könyvtárban mindig újra kezdődik az ABC...

Mit tehettem mást, mint hogy megmutattam neki a (könyvtárhasználati) gyökereket és totalitást...

12. További gondolatai a könyvtárosságról:
A könyvtáros hivatás előtt a digitális és informatikai forradalom idején is kiemelt feladat áll a kultúra megőrzésében (archiválásában), és a kultúra terjesztésében (megosztásában). Az informatika (digitalizáció) könyvtári értelmét elsősorban a dokumentumokra és a dokumentumokban történő információkeresésben látom, s csak bizonyos szövegtartalmaknál helyettesítheti teljes értékűen a digitalizált változat az autopsziát. Így elsősorban szakirodalmi tanulmánykötetek, folyóiratok esetében, vagy muzeális értékű forrásdokumentumok távkutatásában, távhasználatában látom a digitalizáció igazi értelmét. A „Háború és békét” inkább könyvből ajánlanám egyelőre elolvasásra!

A könyvekben tehát még „sok tartalék” (tartalom) rejlik, amíg a teljes kulturális örökség digitalizálása meg nem történik, sőt azon is túl. A digitalizáció vs. hagyományos dokumentum vitája nem tisztán könyvtár-informatikai vetületű probléma, hanem filozófiai-esztétikai, sőt ökológiai is. A materiális szövegvalóság és a digitális tartalomszolgáltatás különbségéből eredeztethető problémakört az információs társadalom antagonisztikus ellentmondássá fokozza. Én mindenesetre azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy nyomtatott könyvekre, hagyományos könyvtárakra éppúgy szükség lesz, mint a digitális webkönyvtári szolgáltatásokra. A kettő dialektikus (funkcionális) egysége jelenti számomra a KÖNYVTÁRat.

Köszönöm a konyvtaros.com felkérését az interjúra.

Konyvtaros.com: András írásaiban többször visszatér a bilblioplaza elnevezésre. Sok találatot mutat a google, már 2003 óta Magyarországon is megjelent a szó, egy holland domaint is így hívnak, de a legszínesebb rekord az alábbi fotósétán készült kép 2008-ból:



Santiago 2008

2009/11/18

Jobbulást Dodó!

Könyvtári pályafutásom alatt vagy felett sok-sok fényképfelvételt készítettem. Az Egyetemi Könyvtárból származik az alábbi százvalahány felvétel (2006). Vágatlanul teszem közzé, semmi retus, photoshop, így jött ki a coolpixből. A gépet nagyon szerettem, sajnos a könyvtár egyik munkatársa ellopta.

A kiállítást az azóta megszűnt, beolvadt, Régi Nyomtatványok Osztálya rakta össze.

Kiállítás előtti és kiállítás utáni képek teszik szenzációssá a sorozatot, még az a motívum is figyelmre méltó, ahogy Bakos Dodóval megyünk a henteshez a nagy munkavégzés szünetében.

Érdekesség, hogy a képek főszereplői - az "erenyó"- : Bakos József, Bene Sándorné, Boross Klára, Farkas Gábor Farkas, Soproni Ferenc, Szvorényi Róbert nem dolgozik már az EK-ban, mint ahogy Darvas Tóth Péter sem. Bakos Dodó éppen kórházban van.


Magas kultúra

Mindent a felhasználókért:

2009/11/17

Csendes kávé

A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában készült az embeddelt fotósorozat. Köszönet Náray-Szabó Gábornak és Téglási Ágnesnek, a képekhez tartozó interjú a fiókban porosodik. Miattam.


Meghalt egy könyvtárosmosoly



Katherine David Polgar, librarian

Katherine David Polgar, 84, a librarian for Philadelphia cultural organizations in the 1960s and 1970s, died Monday of complications from a stroke, at Crozer-Chester Medical Center.

The longtime resident of Rutledge, Delaware County, had lived for the last two years at the Wallingford Nursing & Rehabilitation Center.

Born in Budapest, Mrs. Polgar fled Hungary with her physician husband and their three children soon after the 1956 uprising against the Communist government.

"I was 2 years old," said a son, George Jr. "To keep me quiet" during the illegal overland trip into Austria, "my father pumped me full of barbiturates."

Another son, Steven, 10 years old at the time, said the escape was easy compared with his parents' lives in Budapest in World War II.

"My father founded a hospital in the ghetto and saved many children," he said, "while my mother was outside, bringing him food." Mrs. Polgar was from a Catholic family. Her husband was from a Jewish family.

Mrs. Polgar studied Hungarian literature at Eotveos Lorand University in Budapest, taught Latin at Archbishop Prendergast High School in Drexel Hill, and earned a master's degree in library science at Villanova University.

Mrs. Polgar became an American citizen in 1963.

In the 1960s and 1970s, Steven Polgar said, she was a librarian in the rare-book collection at the University of Pennsylvania and a librarian at the Pennsylvania Horticultural Society and the Pennsylvania Historical Society.

While living briefly in Geneva in 1971, she worked in the library of the International Labour Organization.

Until she retired in the early 1980s, she was the librarian at what is now Ridley Middle School in Ridley Park.

Besides her sons, Mrs. Polgar is survived by a daughter, Barbara Massey; six grandchildren; and two great-grandchildren. She is also survived by her former husband, George.

A Hungarian-language Mass was set for 10 a.m. Dec. 13 in the chapel of Devon Preparatory School, 363 N. Valley Forge Rd., Devon. Burial of her ashes is to be in the family grave in Esztergom, Hungary.

Honnan?

2009/11/03

Hajrá Magyarország. Hajrá ostobák!


"Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál. Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el..."