Andrást is, mint a sorozat majdnem minden szereplőjét a konyvtaros.com kérte föl. Kérdések és válaszok.
Balogh András
FSZEK
1. Mióta dolgozik könyvtárban, vagy azzal kapcsolatos munkahelyen?
1993 óta dolgozom könyvtárban, s 1999 óta vagyok a FSZEK Központi Könyvtárának munkatársa.
2. Milyen pozícióban dolgozik jelenleg és milyen pozíciókat látott el eddig?
Kezdettől fogva a szabadpolcos könyvkiválasztó tér tájékoztató könyvtárosa vagyok, amely mára, a hatalmas intézményi fejlesztés eredményeként, 40 ezer kötetről 150 ezresre nőtt. Egy rövid (1 éves) időszakban, amikor is kísérletként a szociológiai kölcsönözhető állományt kiemeltük, a Szociológiai Osztályon dolgoztam.
3. Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?
Nem (virtuális) álmokban gondolkozom; hanem a „FSZEK-bibliopláza” nagyon is valóságos szervezetében ébredtem szakmai öntudatomra.
4. Mennyire tartja megbecsültnek magát a munkahelyén?
A FSZEK-en belül mindenki a maga képessége és szorgalma szerint tesz hozzá az intézmény imázsához fontos alkotóelemeket. Azt gondolom, hogy a menedzsment ismeri és elismeri szakmai értékeimet, törekvéseimet, többek között azzal is, hogy néhány éve tanácsosi címet kaptam.
5. Megbecsültnek érzi-e a szakmát a társadalomban?
Azt gondolom, hogy bizonyos múltból örökölt társadalmi beidegződések, előítéletek („a könyvtáros csak ül és olvas”) helyenként még mindig élnek a könyvtárossággal kapcsolatban, így a könyvtárak össztársadalmi megbecsülése sincs mindenütt a helyén. Ez a helyzet sokat változott azokban a könyvtárakban, amelyek képesek voltak felvenni a versenyt az információs társadalom változó és új szükségleteivel. Ahol erősebb kritika éri a szakmát a használók oldaláról, ott a háttérben legtöbbször az objektív feltételek hiánya (kevés beszerzési keret, szűk nyitvatartási idő, alacsony számítógépesítés stb.) mutatható ki, és/vagy az adott könyvtáros kompetenciáinak hiányossága is közrejátszhat a használók könyvtári kritikáiban.
Pedig mára a könyvtár a tudásalapú társadalom megkerülhetetlen és fontos tényezője, így az „élethosszig tartó tanulás” segítése új paradigmán nyugvó feladatokat jelentenek a könyvtárosok számára. A tanulási igényekből fakadó könyvtárhasználati szükségletek kielégítése nagy lehetőséget jelent a könyvtáros szakma információs-társadalmi szerepének elismeréséhez. A tudástársadalom, mint a könyvtárhasználatot leginkább indukáló társadalmi jelenség azonban a könyvtárosnak lehetőséget adhat arra is, hogy a szakismereteken túli műveltséget, az „élethosszig tartó olvasást” (művelődést) is felfedeztesse. A tanulástól a műveltségig mutató dialektikus könyvtári szemlélet hangsúlyozza, hogy a szaktudás mellett a műveltség „menedzselése” is fontos.
6. Hogyan változtak az olvasók, a használók az elmúlt években?
Az előző válaszból szervesen továbbvezetve, tömören: komplex, belső ellentmondásokat, visszaeséseket is felmutató, dialektikus fejlődési ciklusokban.
Részletesebben: a szükségletek nem csökkentek a könyvtárak iránt, legfeljebb nem minden vonatkozásban kiteljesedettek, hanem inkább (dialektikusan) eltolódtak egyes könyvtári funkciók és szolgáltatások felé. Korunk társadalmi közege nem a legideálisabb a (hagyományos) kultúrálódás-művelődés számára, de -ahogy a „FSZEK-bibliopláza” modellben is láthatjuk- ennek ellenére sem szükségszerű, hogy visszafejlődjenek az olvasási-művelődési szükségletek: a kultúrálódási funkciók felkelthetők, rászervezhetők az egyéb könyvtárhasználati motivációkra, így az informálódási-tanulási szükségletekre. A bibliopláza modell egyik lényege az informáltság (tájékozódás), a tanulás (tudományos kutatás), valamint a kultúrálódás (szórakozás-közművelődés) könyvtári funkcióinak egymásba átcsapó dialektikus egysége, a könyvtárhasználat totalitása.
7. Mire lenne szüksége a jobb munkához? (jobb technika, kellemesebb, ergonomikusabb munkakörnyezet, jobb munkakapcsolatok, több pénzbeli elismerés, több egyéb elismerés, több visszajelzés a munkájáról stb.)
Azt gondolom, hogy a FSZEK biztosítja a jó munkához való a feltételeket. A kérdés mindazonáltal „a priori” tartalmazza bármely könyvtár működésének fontosabb szakmai-szervezeti rekvizitumait, elő-és általános feltételeit. Így, ahogy a jó munkánál is lehet jobb, egy jó könyvtárban is lehet még jobb a színvonal, amelyhez a felsorolt tényezők folyamatos fejlesztése alapvetően járul hozzá: a könyvtárak fejlődésének (elvben) nincs felső korlátja.
8. Milyen szakmai képzéseket tartana hasznosnak?
A könyvtári szolgáltatások (könyvtártípusok) és szükségletek annyira specifikálódtak, differenciálódtak, hogy nehéz erre a kérdésre általánosságban felelni. Egy (nagyvárosi) közkönyvtárban a kommunikációs és konfliktuskezelő kompetenciákat fejlesztő programok növelhetik a szakmai-kulturális hatékonyságot a szükségletek kielégítése és a kultúra menedzselése területén. Ezen kívül az informatikai ismeretek növelése is elengedhetetlen.
9. Mire fordítható pályázatokat látna szívesen?
A témába nem látok bele olyan mélységgel, hogy nyilatkozni tudjak a pályázati kínálat teljesebb áttekintése nélkül. Úgy gondolom, hogy a „FSZEK-bibliopláza” mindenfajta kreatív „közművelődési” és informatikai pályázatot jól fel tud használni.
10. Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában?
Egy korszerű könyvtárpolitika nem lehet „osztálykorlátokra” berendezkedett, a könyvtári munkamegosztást abszolút jelentőségűnek beállító gyakorlat, mivel ezt a problémát az olvasói szükségletek dialektikájának dinamizmusában, rendszerszemléletben oldja meg. Vannak olyan könyvtári összfeladatok, amelyeket mindenkinek magáénak kell tekintenie. A könyváramoltatás logisztikai feladatai és szempontjai éppolyan fontosak, mint az információáramoltatás szellemi háttérmunkái. A szellemi és fizikai munka (egymást kiegészítő) dialektikája a könyvtári munkaszervezet hatékonyságának alapvető elve, és modellje.
11. Kedvenc könyvtáros története?
Egy egyetemista lány jött a tájékoztató pulthoz felindultan: „Már vagy fél órája keresem a „Totalitarizmus gyökereit”, de még mindig nem találom, mert ebben a könyvtárban mindig újra kezdődik az ABC...
Mit tehettem mást, mint hogy megmutattam neki a (könyvtárhasználati) gyökereket és totalitást...
12. További gondolatai a könyvtárosságról:
A könyvtáros hivatás előtt a digitális és informatikai forradalom idején is kiemelt feladat áll a kultúra megőrzésében (archiválásában), és a kultúra terjesztésében (megosztásában). Az informatika (digitalizáció) könyvtári értelmét elsősorban a dokumentumokra és a dokumentumokban történő információkeresésben látom, s csak bizonyos szövegtartalmaknál helyettesítheti teljes értékűen a digitalizált változat az autopsziát. Így elsősorban szakirodalmi tanulmánykötetek, folyóiratok esetében, vagy muzeális értékű forrásdokumentumok távkutatásában, távhasználatában látom a digitalizáció igazi értelmét. A „Háború és békét” inkább könyvből ajánlanám egyelőre elolvasásra!
A könyvekben tehát még „sok tartalék” (tartalom) rejlik, amíg a teljes kulturális örökség digitalizálása meg nem történik, sőt azon is túl. A digitalizáció vs. hagyományos dokumentum vitája nem tisztán könyvtár-informatikai vetületű probléma, hanem filozófiai-esztétikai, sőt ökológiai is. A materiális szövegvalóság és a digitális tartalomszolgáltatás különbségéből eredeztethető problémakört az információs társadalom antagonisztikus ellentmondássá fokozza. Én mindenesetre azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy nyomtatott könyvekre, hagyományos könyvtárakra éppúgy szükség lesz, mint a digitális webkönyvtári szolgáltatásokra. A kettő dialektikus (funkcionális) egysége jelenti számomra a KÖNYVTÁRat.
Köszönöm a konyvtaros.com felkérését az interjúra.
Konyvtaros.com: András írásaiban többször visszatér a bilblioplaza elnevezésre. Sok találatot mutat a google, már 2003 óta Magyarországon is megjelent a szó, egy holland domaint is így hívnak, de a legszínesebb rekord az alábbi fotósétán készült kép 2008-ból:
Santiago 2008
0 vélemény:
Post a Comment