A Konyvtaros.com szerkesztőjével erősíti csapatát az Országos Széchényi Könyvtár.
December 1-jétől Tóth Péter lett az Országos Széchényi Könyvtár új pr referense.
A könyvtár hat fős közönségkapcsolati osztályának munkatársaként a jövőben feladatkörébe tartozik az online közösségi - közismert szóval webkettes - felületek megtervezése, kialakítása és gondozása; az OSZK márka építése; pr akciók, rendezvények szervezése. Tóth Péter segíti a könyvtár arculatának kialakítását, részt vesz a könyvtár megújuló honlapjának fejlesztésében és belső honlapjának szerkesztésében.
Tóth Péter (37) a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett. Nős, egy gyermeke van.
Tóth Péter: Nagyon boldog vagyok, hogy itt dolgozhatok.
Országos Széchényi Könyvtár: Az Országos Széchényi Könyvtár Magyarország nemzeti könyvtára. Feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele a kéziratos kódexektől a nyomtatott dokumentumokon keresztül az elektronikus kiadványokig. Az Országos Széchényi Könyvtár a nemzet emlékezete, és mint ilyen minden - Magyarország és az országhatárokon kívül élő - magyar ember közös kincse, s egyszersmind az európai- és világkultúra szerves, azt színesítő, gazdagító része. www.oszk.hu
Téma: Az MKE közgyűlése megváltoztatta az egyesület alapszabályát október 25-én. Kivették azt a rendelkezést, hogy két ciklus után nem lehet újraválasztani az egyesület elnökét.
Tájékoztat: Bakos Klára a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke.
Konyvtarps.com: Indulni tetszik harmadjára is az MKE elnöki posztjáért? Bakos Klára: Elvi kérdésekben döntött a közgyűlés, a történet nem rólam szólt.
Mától nézhetők Escher Károly kiváló portréi a Nemzeti Ereklye kiállítótérben @OSZK. A kiváló ff expókért tessenek fölmenni a várba, addig is nézegessenek megnyitós filmet.
A 2010. október 4-i vörösiszap áradat súlyosan érintette a Devecseri Városi Könyvtár és Művelődési házat is. A kisebb dombon álló kastélykönyvtárba nem folyt be ugyan az iszap, de tönkretette az autót, amellyel a kistérségbe tartozó 34 település könyvtári ellátását végezték. A Magyar Könyvtárosok Egyesület Veszprém Megyei Szervezete, a könyvtár vezetőjével előzetesen egyeztetve, szeretne hozzájárulni egy másik gépkocsi vásárlásához, amelynek érdekében alszámlát nyitottunk.
A következő számlaszámra várjuk az intézmények és magánszemélyek felajánlott pénzadományait.
Magyar Könyvtárosok Egyesülete Veszprém Megyei Szervezete Számlaszám: 117480072018257700000000 IBAN HU03 1174 8007 2018 2577 0000 0000 OTP Bank SWIFT azonosító: (BIC): OTPVHUHB „Devecser és kistérsége iszapkárt szenvedett könyvtáraiért”.
A devecseri könyvtárosok „hadiállapotban” dolgoznak, állandó ügyeletben vannak a katasztrófa bekövetkezte óta. Segítenek az önkéntes munkások ellátásában, elszállásolásában, a segélyek szétosztásában. Köztük is vannak olyanok, akiket komoly károk értek.
A kolontári iskolai és községi könyvtár az iskola épületének felső szintjén van. Az iszap az udvaron megállt, az épületbe nem folyt be, a könyvtárat közvetlen kár nem érte.
Ajkát nem árasztotta el a sártenger, de az ottani könyvtáros-kollégák közül többek hozzátartozóját is érte kár az áradatkor. Az Információs Központ és Könyvtár munkatársai is kivették a részüket a munkálatokból. Az intézmény a katasztrófa napján pl. a külföldi tudósítók központja volt, tőlük töltötték fel a képeket, videókat.
Konyvtaros.com: Hogy tetszenek lenni? Soháné Csóka Zita és Pongrácz Tímea: Se az iskola épülete, se a berendezése, állománya szerencsére nem sérült. 16 kisdiákunkkal együtt a könyvtárba menekültünk, amikor meghallottuk utcai kiabálásokból, hogy átszakadt a gát. Közülünk senki sem sérült meg. A gyerekek a körülményekhez képest nagyon fegyelmezetten viselkedtek: figyeltek kéréseimre, tökéletesen együttműködtek. Amikor megláttuk az első tűzoltókat, megnyugodtunk, hogy van segítség. Ők hozták ki a gyerekeket egyesével a karjukban, a nyakukban az épületből. Jelenleg a polgármester úr munkáját segítem, megpróbálom koordinálni az adományokat Kolontáron, tartani a kapcsolatot a lakosság és a segítők között.
Az iskolában összesen 9 nap igazgatói szünet volt. Október 18-án folytatódik a tanítás. Az ajkai Borsos Miklós Általános Iskola Eötvös utcai épülete lesz az ideiglenes telephelyünk. Remek helyet kaptunk: a könyvtár lesz a tantermünk. Álmodni sem lehetett volna szebb helyet. A kolontári könyvtárral már nehezebb a helyzet. Iskolánk épülete most az egyik "főhadiszállás", a tantermeket adományraktárnak is használjuk, a könyvtár a logisztikai központ. Akkora itt a teherautó-forgalom, hogy nehezen tudna működni. Mivel rengetegen használjuk az épületet, egy nagy takarítás is vár rá, mielőtt újra indul az oktatás és a könyvtári szolgáltatás. A másik gond, hogy könyv helyett, most söprű, lapát, felmosó vödör van az emberek kezében.
A 11-ei hét a kitelepítés miatt a lakosság szempontjából csendes volt, de most már visszajöhettünk, több lesz a munka.
Az önkormányzat és gyermekalapítvány számlaszáma: Ha sok kicsi garas jön össze, akkor is sokat tudunk segíteni.
A Kolontári Gyermekekért Alapítvány bankszámlaszáma: 73200093-10008360-00000000 IBAN: HU77 7320 0093 1000 8360 0000 0000 SWIFT code: TAKBHUHB KINIZSI BANK ZRT, 8400 AJKA SZABADSÁG TÉR 11. (az utolsó 2 sor csak külföldi utalás esetén szükséges)
Hoffmann Valéria: Nagyon köszönöm az érdeklődést irántunk. Szerencsére Devecser város könyvtára, mely az Esterházy-kastélyban 1986 óta fogadja látogatóit, nem szenvedett kárt (sem az épület, sem az állomány). A legnagyobb problémánk, hogy a mozgókönyvtári szolgáltatás eszköze, az intézmény gépkocsija (6 éves Renault Megan) az ökokatasztrófa következtében totálkáros lett. A casco ellenére sem valószínű, hogy a kárt a biztosító megtéríti. Ebben a pillanatban csak arra látunk lehetőséget, hogy kollégák saját gépkocsival szállítsák ki a könyveket a 34 ellátóhelyre, végezzék a szakmai-módszertani segítségnyújtást. Ez hosszú távon nyilván nem lehet megoldás. Az MKE Veszprém Megyei Szervezete a közeljövőben felhívást tesz közzé, melyben anyagi segítséget kér intézményünk részére. Ebben bízunk. Nyilván, ez nem tartozik most a település legégetőbb gondjai közé. Nekünk viszont munkánk végzéséhez igen fontos! Másik jármű beszerzéséhez szeretnénk segítséget kérni.
Parádsasváron a Sas-Vár Sport, Kultúr és Ifjúságvédő Egyesület levélben fordult a vörösiszap sújtotta települések polgármestereihez, amelyben a segítségüket ajánlják fel. Jánosi Péter elnök elmondta, hogy mivel a faluban van az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) üdülője, ezért az OSZK főigazgató asszonya, dr. Sajó Andrea közölte, hogy lehetővé teszik annak szállásként történő felhasználását.
A parádsasváriak hat gyermeket és egy kísérő felnőttet fogadnának be, akik mindaddig ott maradhatnának a festői szépségű környezetben, amíg szüleik az otthonaikat újból lakhatóvá nem teszik. Természetesen gondoskodnának a teljes ellátásukról, az iskolába járásról is. Amint választ kapnak az ajánlatukra, a sasváriak máris indulnak a jelentkezőkért.
Nagyon mélyen felháborodtam, hogy egy frissen alakult kulturális szervezet, a nevének, ismertségének terjesztése céljából, aljas, alávaló médiakampányt indított, besározva ezzel Engemet a magyar könyvtárügy egyik legnagyobb alakját. Tiltakozom és kikérem magamnak ezt az aljas támadást, mely az egyetemes magyar kultúra legnagyobb ápolóit, a könyvtárosokat érte. Mélységesen szomorú vagyok, hogy a mostanában oly népszerű "médiahack"-et, gerillakampányt a hazai újságírótársadalom megette. A könyvtárhasználók és könyvtárosok nevében sajnálom a kialakult médiahisztit.
Ismert az a minisztériumi kitüntetéstípus a könyvtáros elismerések sorában, amikor bárki javasolhat könyvtárost kitüntetésre. Bronzból készült kerek érmét kap majd az elismert közalkalmazott.
JAVASLAT Könyvtáros kitüntetésre
Név: (leánykori név): Ferber Máris Munkahely: Könyvtárban Foglakozása, beosztása: könyvtáros Születési hely: vidéken év: nemtudom Anyja neve: Hikker Julianna Lakáscíme (elérhetősége, e-mail): nemtudom merre lakik Korábbi állami kitüntetései (évszámmal): nem volt soha semmi Javaslat időpontja a kitüntetés átadására: karácsonykor Hivatalos indoklás (1 mondat): Máris kiválóan dolgozik harminckét éve ugyanabban a könyvtárban, nagyon sok embert tájékoztat heti negyven órában, örülne a kitüntetésnek Dátum: 2010.04.07 Darvas Tóth Péter felterjesztő
Habók Lilla végzős könyvtáros hallgató. Részt vett a Belvárosi Pedagógiai Napokon egy informatikatanár-könyvtárostanár beszélgetésen az Eötvös József Gimnáziumban. Leírta:
Könyvtárhasználat informatika órán
Bukdácsolás az informatika érettségin a kihúzott könyvtári informatika tételnél.
Harminc éve informatikát tanító hölgy, aki soha nem látott még könyvtárhasználat órát.
Élelmes diákok, akik házi feladatként adnak be egy-egy internetről ellopott szakdolgozatot.
Mindez szóba került a Belvárosi Pedagógiai Napok keretében tartott könyvtárostanár és informatikatanár találkozón 2010. március 24-én, az Eötvös József Gimnáziumban, ahová a legtöbb V. kerületi iskolából ellátogattak az érintettek.
A Nemzeti Alaptanterv korábban számítástechnika- és könyvtárhasználatként határozta meg az informatika műveltségi területet, sok középiskolában viszont nem is tartottak könyvtárhasználat órákat. A NAT 2007-től részben tartozik az informatika órák feladatai közé a könyvtári informatika megtanítása is.
Legtöbb esetben az informatikatanár vagy a magyartanár foglalkozik ennek az oktatásával, pedig iskolai könyvtárban elvileg azért csak tanári diplomával lehet elhelyezkedni, hogy a könyvtárhasználat tanítására felkészülten töltsük be ezt a munkakört.
A könyvtárpedagógusok szívesen is vállalnák ezt a feladatot, de a jelek szerint kollégáik nem annyira nyitottak a kérdésre, féltik saját óráikat, ahol így is kevés idő marad a tananyag leadására. Másrészről, lássuk be, nem tartják annyira fontosnak a tárgy oktatását.
Lehetséges az együttműködés
A könyvtárostanárok és informatikatanárok találkozójának apropóját az adta, hogy az Eötvös József Gimnáziumban bemutatták: együtt tud működni a két tanár. Márkusné Ihász Sarolta, az iskola könyvtárosa beszámolt róla, hogy korábban is tartott könyvtárismeret órákat, de nem konkrétan könyvtárhasználatot. Mióta azonban kötelezővé vált elvileg a tárgy tanítása, „a kollegák jóindulatán múlt, hogy behozták-e a diákokat a könyvtárba”. Többnyire magyartanárokkal működött együtt nyelvtanórákon, és a diákoknak például a hivatkozás, jegyzetelés, cédulázás technikáit tanította meg.
Az informatika óra keretein belül pedig tavaly, 2009-ben tartott először órákat 7. osztályosoknak. Az informatikatanárral abban állapodtak meg, hogy hat óra tanítását vállalja át.
Bevezető órával szokott kezdeni, amikor általánosan beszél a könyvtárról és az iskola történetéről. A jelenleg tanított osztályának azonban a magyartanár már bemutatta a könyvtárat, ezért rövid könyvtártörténettel kezdett, és a lexikonok, enciklopédiák, szótárak közötti különbségek elmondásával. A második órán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár online katalógusában keresgéltek, a mai órán mi is ellátogathattunk a Magyar Elektronikus Könyvtárat ismertető órájára, amit még folytatni fog. A későbbiekben a kézikönyvtár használatát a gyakorlatban tapasztalhatják meg kiscsoportokban. A záró órát pedig az informatika tanárral együttműködve olyanra tervezik, hogy a gyerekek a feladatoknál dönthetnek, internetes vagy hagyományos forrást szeretnének igénybe venni, és ennek megfelelően szaladgálhatnak a könyvtár és a számítástechnika terem között.
Hogy állnak ehhez az informatikatanárok?
A gimnázium informatika tanára, Schmieder László elárulta, hogy egyszer csak rájött arra, hogy ő nem ért a könyvtárhasználathoz, hiába érettségi követelmény informatikából. Ezért megállapodtak a könyvtárostanárral a megosztott órákban. Legfőbb probléma szerinte, hogy a gyerekek nem szoktak meggyőződni az információk helyességéről, és ezen kellene javítani ezekkel az órákkal.
A hozzá intézett kérdések elsősorban az érettségi felkészülésre vonatkoztak. Elmondta, hogy a fakultációra járókkal bejöttek a könyvtárba készülni, de akkor nem húzták ezt a tételt. Korábban viszont előfordult, hogy nem készültek belőle, és ezt kapták. Az emelt szintű érettségire hozzá érkezőknél azt tapasztalta, hogy saját maguk próbálnak felkészülni ebből a tételből. Véleménye szerint „aki nem készül, szinte mindegy, hogy miből nem készül”.
A többi informatikatanár jelezte, hogy náluk is szokott lenni könyvtáros felkészítés, mások pedig maguk próbálnak elméleti szinten előadni az anyagból. Az egyik hölgy megjegyezte, hogy ő már harminc éve tanít informatikát, de könyvtárhasználati órát még nem látott, mert korábban a magyar tanárok lelkesedtek érte, most viszont eldöntötte, hogy „akarja csinálni, és nem tudja”. Egy másik, jelen nem lévő általános iskolával kapcsolatban pedig megtudtuk, hogy ott a magyar szakos tanárnő a tananyagba építve rögzíti a diákokban a könyvtárhasználatot, és így „megtapasztalják, mi az értelme”.
Magyar Elektronikus Könyvtár, a tanórán
A bemutató órán, ahogy az egy rendes tanórán szokott történni, a házi feladat megbeszélésével indítottak, amit e-mailben kellett elküldeni az informatikatanárnak (pl. a FSzEK katalógusából ki kellett keresni a Hunyadi Mátyás és János hadjáratairól szóló könyveket), amit az osztály fele tett meg. Majd a Magyar Elektronikus Könyvtár használatának kipróbálása kezdődött a gyakorlatban, minden diák előtt külön számítógéppel. Az egész órán végigvonuló példa Petőfi Sándor: A puszta télen című versére vonatkozott.
Így tapasztalhatták meg a diákok, hogyha erre keresnek rá, akkor nincs adat, mivel ez nem egy könyvnek a címe. Petőfi Összes költeményében megtalálták, és ennek a könyvnek megnézhették az adatait, a kapcsolódó oldalak között a költő életrajzát. Egy másik feladatban Petőfi verseire év szerint vagy betű szerint is kereshettek.
Böngészhettek az egyes tudományok között, megnézték a matematika tudománytörténetéhez sorolható könyveket. Majd az aranymetszés definícióját kellett megtalálniuk kereső segítségével.
Házi feladatként ezúttal azt kapták, hogy keressék meg Kosztolányi Dezső Zsivajgó természet ciklusának egyik versét, és azt küldjék el e-mailben a tanárnak. A diákok hozzáállását jól jellemzi, hogy mikor a könyvtárostanár érdeklődött, felírták-e a feladatot, az egyik gyerek közölte: „Majd elküldöm magamnak mailben!”
„Azt hiszik, mindent tudnak”
Az órát követő megbeszélésen az egyik tanár érdeklődött, hogy eljut-e minden diák a könyvtárba, mert náluk vannak olyanok, akiket soha nem hoznak be a tanárok, de amikor véletlen betéved egyszer, akkor közli, hogy neki nem kell segítség, csak épp az ellenkező irányba indul el a könyvet keresni.
Az Eötvös József Gimnáziumban sem jut el mindenki, a könyvtáros szerint „év elején kampányszerűen” szokták a gyerekeket könyvtárlátogatásra hozni, de nem mindenhonnan. Az órák tartása pedig elvétve történik, mert „az informatikatanár tudja, hogy a tananyagba mikor illik bele.” De véleménye szerint fontos lenne folyamatosan megismertetni a könyvtárhasználatot, felsőbb évfolyamokban már a továbbtanulásra felkészítve a diákokat. Úgy látja ugyanis, hogy nem megy a témakatalógus összeállítása és a cédulázás, egyetemeken pedig már hiába teszik fel a kérdést a hallgatók: miért nem tanították ezt meg nekik középiskolában?
Az egyik informatikatanár arra panaszkodott, hogy ezt az együttműködést heti egy órában nehezebb megvalósítani. A lelkesebb tanító pedig tanterv iránt érdeklődött, mire „Az információ és az ember” című tankönyvet ajánlották, és egy 2007-es számot az Iskolakönyvtáros folyóiratból.
A Belváros-Lipótváros Pedagógiai Szolgáltató Központ munkatársa azt javasolta a könyvtárosoknak, hogy kérjék az iskolaigazgatótól a könyvtárhasználat kötelezővé tételét, illetve iskolai- és módszertani napokon népszerűsítsék magukat. Schmieder László szerint utóbbinak azért nincs sok értelme, mert a diákjaik „tananyag és óracentrikusak”, ezért az órán kívül elmondottakat nem tartják fontosnak.
Végül felmerült, hogy mit kezdjenek azokkal a diákokkal, akik internetről letöltött anyagokat szoktak beadni házi feladatként, annak átolvasása, korrigálása nélkül. Sokszor ráadásul a szülő akadályozza a könyvtárazást, mert azt felesleges időtöltésnek tartja hiszen „az internetről úgyis minden letölthető”. Konkrét megoldási javaslatok a kérdésre nem születtek, de az Eötvös József Gimnáziumban például a könyvtárhasználat órákkal szeretnék megtanítani a diákokat a helyes forráshasználatra.
A cél összefoglalóan az lenne, hogy a diákok értsék meg, hogy az interneten nincs minden fenn, ezért a könyvtár használata is nagyon fontos, illetve ha már az internetet használják, akkor tanuljanak meg rendesen keresni, és kritikával kezelni a találatokat. Remélhetőleg az informatikatanároknak és a könyvtárostanároknak pedig több volt ez a beszélgetés, mint egy tanúsítvány az ötórás továbbképzésről, és az elhangzottakat alkalmazni fogják saját munkájuk során.
Téma: Kettőmillió oldalt digitalizál uniós forrásból az Országgyűlési Könyvtár Tájékoztat: Ambrus János főigazgató
Konyvtaros.com: Mikor kezdődik a digitalizálás? Ambrus János:A digitalizálás várhatóan 2010 augusztusában indulhat el a feladatra kiírt sikeres közbeszerzési eljárást követően.
Konyvtaros.com:A könyvtár vagy külső szervezet végzi a munkát? Ambrus János:A digitalizálás és az egyéb kapcsolódó feladatok elvégzésére az Országgyűlési Könyvtár közbeszerzési eljárást ír ki, alapvetően tehát külső vállalkozó végzi a digitalizálási tevékenységet. Bizonyos dokumentumok (pl. ritkaságok) digitalizálása azonban várhatóan saját erőforrás felhasználásával történik majd.
Konyvtaros.com: A 200 millió forintos támogatás az egész projektet fedezi, esetleg pénzbeli, vagy egyéb hozzájárulással az Országgyűlési könyvtár is hozzájárul? Ambrus János: Igen, az európai uniós támogatás az egész projektet fedezi, de a munkatársak és az eszközpark révén az Országgyűlési Könyvtár is hozzájárul, természetesen, a projekt sikeres végrehajtásához.
Konyvtaros.com: Meddig tart a digitalizálás? Ambrus János: Ez a közbeszerzési eljárás során ajánlatot tevő cégek által tett ajánlati időpontoktól függ.
Konyvtaros.com: Mikor férhetnek hozzá a dokumentumokhoz a felhasználók? Ambrus János: A digitalizált dokumentumok várhatóan 2011 júniusától lesznek elérhetők a Digitalizált Törvényhozási Tudástár portálon.
Konyvtaros.com: Készíthetnek-e saját használatra, saját gépükre másolatot a felhasználók? Ambrus János: A szerzői jog által nem védett dokumentumokról igen.
Konyvtaros.com: Az említett kétmillió oldalnyi dokumentum, mekkora hányada az Országgyűlési Könyvtár dokumentumvagyonának? Ambrus János: A projekt során digitalizálandó 2 millió oldal körülbelül az Országgyűlési Könyvtár gyűjteményének 1% -át teszi ki.
Téma: Megjelent a szakértői bizottság véleménye a Magyar Országos Közös Katalógus továbbfejlesztéséről Tájékoztat: Bánkeszi Katalin - OSZK
Konyvtaros.com: Miért csak hétfőig (márc.29.) lehet véleményezni a ma (márc. 25.)megjelent tanulmányt? Bánkeszi Katalin: Sajnos, kicsit később került ki a dokumentum, mint terveztük, ezért maradt rövidebb idő a véleményezésre, de ott a hétvége is! :-) Egyébként, ahogy jeleztük is, továbbra is lehet hozzászólni, javaslatokkal élni, csak azzal nem szeretnénk megvárni a közbeszerzés kiírását. Ettől függetlenül, amit kell, figyelembe fogunk venni, amikor a részletes terv készül. Konyvtraos.com: Mikor újul meg a MOKKA? Bánkeszi Katlin: A közbeszerzés még áprilisban megjelenik, a megvalósítás kezdését júliusra tervezzük, és a teljes elkészítésre február végéig áll rendelkezésre az idő.
A nemzeti könyvtár sikeres TÁMOP pályázatot írt"A nemzeti könyvtár az élethosszig tartó tanulásért. Országos és intézményi fejlesztések a tanulás szolgálatában az állományok hozzáférhetőségének biztosítására, innovatív új szolgáltatások kialakítására és az olvasás népszerűsítésére" címmel. A pályázat három részterületet foglal magában. Az első a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) teljes megújítása és összevonása az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer (ODR) adatbázisával.
Téma: Minisztériumnál tett panaszt az ELTE Egyetemi Könyvtár egyik dolgozója Tájékoztat: Rónai Iván - főosztályvezető-helyettes, Oktatási és Kulturális Minisztérium Közgyűjteményi főosztály
Konyvtaros.com: Meg tudja erősíteni a Konyvtaros.com értesülését? Rónai Iván: Valóban igaz, hogy az ELTE Egyetemi Könyvtárának egyik dolgozója beszámolt a minisztériumnak számos, a munkáltatójával kapcsolatos sérelméről. Mi átküldtük a munkaügyi témákat a Felsőoktatási Szakálllamtitkárságra, akik azt továbbküldték a bejelentő neve nélkül az Egyetemre kivizsgálás céljából. A könyvtári szakmai kérdéseket mi is vizsgáljuk. Konyvtaros.com: Gyakori-e, hogy egy kulturális intézmény dolgozója a minisztérium segítségét kéri? Rónai Iván: Igen ritkák az ilyen megkeresések.
Update: Szögi László az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatója is igazolta az értesülést.
Magánkönyvtár működik a Kálvin téren. Errefelé megy a világ?
1. Ön kifizeti a kiválasztott könyvön feltüntetett fogyasztói árat, és hazaviszi a könyvet. Természetesen tetszőleges számú kifizetett könyvet elvihet. Bankkártyás fizetésre nincs lehetőség. Kérjük, hogy a vásárláskor kapott nyugtát gondosan őrizze meg! 2. Ha úgy dönt, hogy megtartja a könyvet, akkor nincs további tennivalója. De kérjük, hogy vegye figyelembe, hogy ebben az esetben nem biztos, hogy egy vadonatúj könyvhöz jut! 3. Ha úgy dönt, hogy elolvasás után visszahozza a könyvet, akkor a vásárláskor kapott nyugta bemutatásával, a kölcsönzési díj levonása után visszafizetjük a könyv fogyasztói árát. De szennyezett, elrongyolódott, megégett, oldal hiányos könyvet nem veszünk vissza. A számviteli előírások miatt a könyv visszavételéről visszáru számlát állítunk ki, amelyhez szükségünk van az Ön nevére, címére és aláírására.
Bátrabban kellene - Beszélgetés Kardos Andrással 2010. március 17. szerda, 00:00 Nyeste Ilona Tags: könyvtárügy | library 2.0 | magyar
Hétvégén (2010 január) találkoztam Andrissal és elbeszélgettünk a Könyvtárportálról, kezdeti elképzelésekről, hátráltató tényezőkről, tervekről. S ha már kb. egy órán át raboltam Andris idejét, míg megértettem valamit, amit eddig másképp gondoltam, olvassák mások is, áramoljon az információ.
- Elképzeléseitek a portál felépítéséről, funkcióiról menyire változtak és mennyire váltak valóra? - Sokkal-sokkal több ötletünk volt, mint amennyit meg tudtunk valósítani. Van egy nagy lista, amin rajta van, hogy mit szerettünk volna. Például otthont lehetne adni a Libinfo-nak, egyúttal kibővítve annak felhasználó és szolgáltatói körét is - tán a Yahoo Answers mintájára. Amit tudtunk, azt megcsináltunk.
- A terveitek ki is szélesedtek az idő múltával vagy már az elején tele voltatok ötlettel? - Nem, nem nagyon bővültek, már az elején is túl sok volt. Mi magunk is sokféle webes szolgáltatást használunk, biztos minden hatott ránk, például Wikipédia meg más könyves közösségi oldalak. Sok ötletet összekombináltunk, viszont még messze nem mindet tudtuk megvalósítani. De már egész jó.
- Elégedett vagy a portál jelenlegi állapotával? - Nincs elég energiánk fejleszteni, és a nem elég lelkesek a könyvtárak, és ez nem eléggé lelkesít minket sem.
- Csak a Katalisten terjesztitek a hírt magatokról? - Igen.
- Miért? - Pont azért, mert nem csináltuk meg sok mindent, amit alap dolognak hiszünk, nem minden működött tökéletesen. Nem mertük eléggé reklámozni.
- De hol van már az I. Könyvtári Napok? Elvileg az volt a nyilvános fellépés, közeledés, bemutatás , nyitás napja. - Mindig ott van, hogy a könyvtárak nem elég lelkesek, és minket sem vállalnak fel eléggé az OSZK-ban. Most lesz a Veszíts el játék évfordulója, ők országos akciót szerveznek, ami jó alkalom lenne nekünk is, de az OSZK-nak is mögénk kéne állni... Pedig az OSZK főigazgatói pályázatában benne is volt a portál továbbfejlesztése mint kiemelt feladat.
- De hát nem ő nyert... - Ez mindenkinek a feladata, nem csak Monoknak.
- Lehet tudni arról valamit, hogy Sajó Andrea is tovább szeretné vinni, hogy neki is fontos a konyvtar.hu? - Van esély rá; dinamikus hellyé szeretné tenni a könyvtárat, nyit a digitalizálás felé is. Reménykedem, hogy változni csak jó irányba lehet.
- A Katalisten december közepe táján a magyarorszag.hu és a Könyvtárportál kapcsolatáról folyt a beszélgetés... - Még nem is volt 'kész' a portál, amikor a szerkesztőségben jártunk, ahol a kapcsolódási pontokról tájékozódtunk. Sok lehetőség van, akár olyan szinten is, mint ahogy az APEH vagy a lakásnyilvántartás kapcsolódik - úgymond "hivatalosan". Tudhatnánk például hogy a felhasználó valós személy-e - hisz náluk csak személyesen lehet hitelesítetten regisztrálni. Ez beruházást igényel, ahhoz viszont el kell határozni magunkat.
- És? - Nem határoztuk el. Ahhoz sokkal jobban fel kéne vállalni, hogy ez a könyvtárak központi oldala. De most reménykedünk.
- TÁMOP? - Az OSZK nyert kb. 200 milliót, abból egy kicsi a portálra is jut.
- És nem szeretnétek a népszerűsítésbe is fektetni? Mert szerintem az az egyik legnagyobb gátja a sikerességnek, hogy nem ismerik a szolgáltatást. - De, akarunk; és valahogy mégsem mertük 'bevállalni'.
- Lehet tudni, hogy a felhasználó, aki belép, az könyvtári dolgozó-e vagy sem? - Ezt is célul tűztük ki, mert nem szeretnénk a szakmai híreket az olvasóknak megjeleníteni. Úgy például meg lehet oldani, hogy aki rajt a van a Katalisten, azt szakmabelinek jelöljük be.
- És gondolom jelezhetnék is felétek, ha át szeretnének kerülni, mert mondjuk a Katalistre nincs kedvük feliratkozni. Vagy esetleg a regisztrációba is be lehetne építeni még egy rádiógombot, ami szintén ezt acélt szolgálná. A felhasználók számával elégedettek vagytok? - Nem, mondjuk a tízszeresével már azok lennénk. Most kb. 2000 felhasználót számlálunk, de ennek csak a tizede, aki az elmúlt hónapban is belépett. És ez kevés. Egyszerűen népszerűsíteni kellene.
- Voltak célkitűzések, hogy mikorra milyen stádiumban szeretnétek tartani, hogy hány olvasót szeretnétek elérni őszre, télre stb? - Inkább csak személyesek. De jóval több felhasználó kéne. Most 800-an nézik meg naponta. És ennek több mint fele a keresőkből jut el hozzánk. Olyan felhasználók, akik nem ismernek minket, őket is hozzánk irányítják a találati listákba kerülő linkjeink. Ez a könyvtáraknak is hasznos lehetne, mert nagyobb forgalmat generálna.
- Tehát új, potenciális felhasználók lehetnének, csak meg kell tudni tartani őket, hogy ne csak úgy látogassanak el az oldalra, hogy 'ide vezetett a 'Google', hanem ténylegesen, visszatérően és elkötelezetten használják. Nagyjából hány oldal hivatkozik rátok? - 50-100 helyen megemlítettek, csak úgy elvétve, ilyenek például a konyvtar.lap.hu, az Olvasóliget, a Metró, a Női Lapozó. Ezek a cikkek valójában sokszor nem is rólunk szólnak, de benéznek hozzánk is. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium oldaláról is el lehet már minket érni. Valamint néhány könyvtár honlapjáról (pl. szegedi), igaz, erre sem kértük meg a könyvtárakat. Amikor kinyitottunk (a Veszíts el előző évfordulóján, 2009 március 25-én) , írt egy csomó újság rólunk, nagyon sokan megnézték az oldalt. Eleinte 160-200-an naponta, aztán 300-400-an. Január 1-től határozottabban megugrott a használat, a napi 600 környékén jártunk. A felhasználók több mint fele keresőkből jut el hozzánk, de ez nő: a Google-ban egyre több keresésre vagyunk találati eredmény. Akár játszani is lehetne vele, ha készítenénk pl. konyvtar.hu/miskolc aloldalt, akkor tán több lenne a találat, és még följebb lenne a listában a portál. A többi felhasználó - aki nem a Google felől jön - kb. fele-fele arányban vagy beírja a címünket, vagy pedig más oldalakról jut el hozzánk. A Veszíts el játék több újságban, weboldalon megjelent, onnan is sok felhasználó érkezik. A két felület össze van kötve, a saját oldalukat megnyitva gyakran kattintanak a mienkre is. A legtöbb felhasználó innen jön valójában, mert ők egy csomó újságban megjelentek.
- Az a rossz, hogy gyakran csak benéznek. - Bizony, van, aki csak megnyitja az oldalt, de nem megy tovább - ők sajnos sokan vannak. Megnyitja egy könyv oldalát, de nem elég izgalmas, mert nincs ott, hogy melyik könyvtárban van meg, bent van-e; és csak egy részük lépked tovább. Az lenne a lényeg, hogy maradjanak is.
- Meg hogy jöjjenek vissza. - Igen, tartósan kb. 70 % azon látogatók aránya, aki először járnak az oldalon (azaz eddig csak egyszer - szerk.), és ez nagyon magas. Csökkenteni kéne. Az lenne a cél, hogy a mutató változzon a visszatérő felhasználók javára. Átlagban 3 percig maradnak az oldalon, és három aloldalra látogatnak el. Most volt nemrég a 90 000-dik látogatás, ami nem olyan sok.
- Ne csodálkozz rajta, ha nem tudnak róla. Mennyit foglalkozol a könyvtár.hu-val és mennyit az UTCA-val? Melyik köt le jobban? - Amikor elkezdtük a portál építését, félreraktam az UTCA-t, most inkább a portál szorult háttérbe.
- És melyik a kedvesebb? - A portálban azt csináltuk meg, ami minden, de nem a katalógus. Először csak a katalógus foglalkoztatott, az hogy milyen jó lenne jól megcsinálni. Sokmindent végül a könyvtár.hu-ban valósítottunk meg. Erre volt lehetőségünk. Például a polcokat az UTCA-ba is szeretem volna. Egyébként meg össze kéne gyúrni a kettőt, mert a portálnak semmi értelme jó katalógus nélkül, és a katalógus önmagában semmi. Nem tudom, mi lesz, de erről szól a blog is, amit most írok. Az a baj, hogy nincs együttműködés, nincs együttkészítés, mindenki csinál valamit, párhuzamosságok vannak. Jó lenne megnyerni a pályázatot...
- Azt sosem éreztétek, hogy túl sokat szeretnétek markolni, és mégis keveset fogtok? - Ez volt a nagyon hosszú lista, de energiánk nem volt.
- Bele is kezdtetek a kiépítésükbe, vagy csak ötletek voltak? Arra gondolok, hogy volt-e olyan része a fejlesztésnek, amit félbehagytatok valami más miatt, mondván, hogy közben majd befejezitek, és aztán mégsem lett belőle semmi, elhalt. - Például ilyen volt kicist az sms-küldés: ahhoz, hogy sms-t küldjünk, tudnunk kell, mi van az olvasónál, ennek kell a külön polc, ezután küldhetjük az sms-t. A kölcsönzések lekérdezése hamar kész lett, és valahogy mégsem ment utána gyorsan és gördülékenyen az értesítésküldés. Persze ezt nem így lellene. Az OSZK egyik osztálya lehetne, foglalkozna valaki a közönségkapcsolatokkal stb. Bátrabban kellene, de ahhoz az kell, hogy jobban felvállaljon minket az OSZK, ami nehéz is. Arra lenne szükség, hogy ne csak a nemzet könyvtára legyen, hanem a nemzet könyvtárainak összefogója, koordinátora is.
- De hát a Könyvtári Intézet ellát ilyen feladatokat. - A portál plusz munkát hoz és konfliktust okoz; érdekellentétek merülnek fel. - Fejlődés mégis csak így van... Köszönöm a beszélgetést. További jó munkát, és nagyobb sikereket kívánok!
Öt könyvvel tartozik kiscsaládom a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. Nagyrésze babázós könyv. Nagyon elfelejtettük. Kedves levélben szólított fel a könyvtár, hogy vigyük vissza a könyveket, de most nem erről akarok írni.
Nagynemigaz ügy. Kronológia: Március 8-án A Hír24.hu bulvár rovata közölt egy darab írást a Szabó Ervin Könyvtárról. Március 10-én másodközöltem, kétkedésem is megírtam a blogban. dr Fodor Péter főigazgató úrnak E-maileztem, hogy szíveskedjen tájékoztatni a Konyvtaros.com-ot az írásról. A Hír 24 még aznap levette a cikket, már csak az url mutatja, hogy ott volt valami. Fodor Péter felhívott telefonon, megköszönte, tájékoztatott, hogy az írásból szinte semmi sem igaz. Írtam egy update-et a bejegyzéshez, hogy az írást levették és nem igaz. A másodközölt írást áthúztam, jelezvén, hogy azért valami csak ott volt. Március 16-án megjelent a Hír24-en egy újabb írás, melyben semmi nem utal a törölt írásra. Kedves pozitív szöveget olvashatunk a kulturális intézményről. Nagy kár, hogy csak elvétve találok ilyen írást a médiában.
A szolgáltatások színvonalának növelésével jelentősen megugrott a könyvtári látogatások és beiratkozások száma. A ’80-as évek elején 118 könyvtárat tartott nyílván a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, ma összesen 52 van. Bár csökkent a könyvtárak száma, szolgáltatásaik színvonala jelentősen nőtt. Ma már minden bibliotékában van internet, gépi katalógus, 11 könyvtárban vakok és gyengén látók számára felolvasógép, down kóros gyermekeknek készségfejlesztő könyvtári foglalkozás, az idős emberek számára pedig egy újfajta szolgáltatás, az ún. „könyvet házhoz” akció.
„Ez azt jelenti, hogy az idősek, akik nem tudnak kimozdulni a lakásból vagy mozgássérültek, nem tudnak egy lakótelep 8. 10. emeletéről könnyedén lejönni, és eljutni a könyvtárba, ezeket megkeressük a kerületi szociális gondozókkal együttműködve és elvisszük nekik azokat a könyveket, amelyekre szükségük van.” – mondja Dr. Fodor Péter a FSZEK főigazgatója. Az elmúlt években az olvasói elvárások nagymértékben változtak. Ezt leginkább az jelzi, hogy ahol korszerű könyvtárat hoztak létre, ott a beiratkozások száma jelentősen megnőtt. Tavaly például 6,4 millióan keresték fel a nemzetközileg is jegyzett Szabó Ervin Könyvtárat, amelynek honlapját még Kaliforniában is használják. Az intézmény főigazgatója szerint a siker titka a korszerűsítés mellett a szolgáltatások színvonalában rejlik.
„Évente egyszer, októberben létezik ún. „könyves vasárnap”, amikor megbocsátunk a késedelmet szenvedett olvasóknak. Ilyenkor nem kell késedelmi díjat fizetniük, és ingyen iratkozhatnak be a könyvárainkba. Van egy újításunk, ami régen természetes volt, nevezetesen, hogy találkozhatnak és beszélgethetnek a vendégeink a könyvek szerzőivel is. Emellett állandó kiállításaink vannak.”- teszi hozzá Dr. Fodor Péter.
A múltkori bejegyzésemben azt is írtam, hogy önvizsgálatot tartok. Hibáztam-e? Itt tartok: A másodközlés előtt kellett volna dr. Fodor Pétertől megkérdeznem, hogy tud-e a cikkről? A FSZEK-nek kb. négy levelet írtam eddig életemben soha nem kaptam rájuk választ. Ebből kiindulva úgy gondoltam, hogy ilyen típusúra sem kapnék.
Miért közöltem a nagynemigaz írást? Elképzelés: Ha a Konyvtaros.com is közli forrásmegjelöléssel a cikket, talán nagyobb eséllyel kapok választ a FSZEK-től. Kaptam. Azt is megjegyezném, hogy ha FSZEK sajtós lennék, bármelyik blognál hamarabb értesülnék a munkáltatómról szóló cikkekről, és gyorsan kezelnék egy ilyesmi eseményt.
Miért nem töröltem az írást, amikor a hír24 is törölte? Az Internetről nem lehet letörölni semmit. Az írás a másodközlésemtől függetlenül örökre olvasható lesz a neten. Ez egy ilyen tömegkommunikációs eszköz.
Összefoglalás: Megjelent egy darab negatív közléseket tartalmazó írás a FSZEK-ről, rá egy hétre megjelent egy darab pozitív közléseket tartalmazó írás a FSZEK-ről. Ha a Konyvtaros.com nem ordítja bele a negatív írást a világba a mai napig nem került volna helyére a nagynemigaz írás. A küldetés teljesítve.
A héten visszaviszem a babás könyveket a Kálvin térre. Érdekelne kedves olvasó a véleményed. Köszönöm a kommentárokat, az önvizsgálat permanens.
Interjút készítek Fodor Péterrel a FSZEK főigazgatójával.
Barátilag beszélgetek Szögi László, Tanár úrral az ELTE EK főigazgatójával.
Eu-s pályázatokról és integrált könyvtári rendszerekről rakunk össze olvasható karaktereket Koroknai Sándor open source könyvtárossal.
Több hónapja próbálok Mikulás Gáborral időpontot egyeztetni, sikerülni fog április végéig meghallgatnom a Konyvtaros.com névadójának releváns gondolatait.
Élesítem a két hónapja fiókban porosodó Kardos Andris (utca) Füzessi Károly (konyvtar.hu) beszélgetést.
Konyvtaros.com: Szükség van informatikusokra a könyvtárban? Király Péter: Nyilván álnaív a kérdés. Persze hogy szükség van. Nem akarok mások nevében beszélni, és nem is tudom, hogy igazából a magyar könyvtárakban mi a pontos helyzetkép (már azon kívül, amiről a Klog, a konyvtaros.com és a Katalist beszámol), mindenesetre a világ minden részéről, még Afrikából is hallani innovatív könyvtár-informatikai kezdeményezésekről. Ennek egyik - számomra legfontosabb aspektusa - hogy a könyvtári rendszerek egyre nyíltabbá, alakíthatóbbakká váltak. Nem feltétlenül nyílt forráskódról beszélek, hanem olyan eszközökről, amik lehetővé teszik, hogy mind a kinézetet, mind a funkcionalitást, vagyis, hogy mit csináljon a számítógép a könyvtáros maga alakíthatja. Például az Ex Libris felhasználók nyílt forráskódúvá tehetik és az El Commons CodeShare szájton megoszthatják azokat a "bütyköléseiket", amiket az Alephen, Voyageren stb. maguknak csináltak.
Ugyanis a 10 évvel ezelőtti helyzethez képest az a nagy fordulat, hogy 1) az olvasóknak már lehetőséget lehet adni a különféle visszajelzésekre 2) a könyvtári katalógus már nem sziget, nem az OPAC egyetlen információforrása, hanem csak az egyik, bár továbbra is a legfontosabb. A különféle webes technológiák és az intézmények adatmegosztásra való igyekezete lehetővé teszi, hogy egy katalógustételt automatikusan kiegészítsünk kontextuális információkkal, pl. szerzők, tárgyszavak Wikipédia-tételeivel, az idegen szavak szótári jelentésével, a földrajzi nevek térképre vetítésével, az időpontok időrendi táblázatba helyezésével, a hasonló dokumentumok felsorolásával stb. stb. Mindez azt segíti, hogy az olvasó könnyebben eldönthesse, hogy az adott könyv tényleg neki szól-e (hogy egy kicsit Ranganathant is idecitáljuk).
Másrészt a könyvtári adatoknak helye lenne más adatbázisokban, pl. aki keresett már a magyar könyvesbolti portálokon, biztos szembetalálta magát azzal, hogy a könyvészeti adatok pontatlanok, ráadásul sok esetben láthatjuk a ki tudja honnan örökölt 256 karakteres mezőhatár okozta címlevágásokat. Miért ne lehet a könyvtárak által termelt minőségibb adatokat kiajánlani számukra? Vagy egy másik példa: irodalomtörténeti adatbázisok tudnának automatikusan kapcsolódni a könyvtári katalógusokhoz, ha azok URL-en keresztül a referenciakönyvek (RMK, RMNy stb.) azonosítói alapján címezhetők lennének. Transzparens, intézményközi névteret használva a múzeumi és levéltári adatbázisokhoz lehetne kiépíteni közös belépési pontokat, ami szintén a kontextuális információkat gazdagíthatja.
A workshop ötlete onnan jött, hogy az OCLC néhány éve kezdett el efféle 2-3 napos műhelyt szervezni Mashathon néven (a mashup és a maraton szavakból alkotott szójáték). A Drupal konferenciák rendszeres kiegészítő rendezvénye a CodeSprint, ahol programozók közösen ötletelnek, kódolnak egy adott probléma kapcsán. Annak örülnék, ha hasonló jellegű kötetlen, beszélgetős, kódolgatós eseményt sikerülne összehozni. A cél nem az, hogy helyben létrejöjjön valami produktum, hanem hogy egymástól tanuljunk. Én például nem dolgozok könyvtárban, nem találkozok közvetlenül az olvasókkal, közvetetten jut el hozzám az információ az igényekről (persze, mint olvasónak és egykor olvasószolgálati feladatokat is ellátó könyvtárosnak van némi saját tapasztalatom is). Vagyis jó lenne, ha "olvasóközelibb" könyvtárosok is részt vennének a beszélgetésben, hogy egy-egy programozóként alkotott talán téves elképzelésünket helyre tegyék.
Visszatérve az eredeti kérdésre: Sajó Andrea pályázatát elolvasva az a válasz, hogy rengeteg innovatív könyvtárinformatikusra lenne szükség, annyi a megvalósításra váró ötlet. A kérdés inkább az, hogy van-e elég és főképp: megvan-e az alkalmazásukhoz szükséges anyagi háttér?
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta tegnap Ramháb Mária, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatója.
– Szokatlan a vezetékneve. Mit jelent? – Nem tudom. Annyit sikerült eddig kiderítenem, hogy a ramháb török eredetű szó. Egyszer biztos utánanézek a jelentésének is. Az biztos, hogy a mi családunkon kívül nem ismerek más Ramhábokat.
– Az ország – ezek szerint – egyetlen Ramháb családja tősgyökeres kecskeméti? – Én most már kecskemétinek vallom magam, de Baján születtem. Középiskolába is ott jártam, a III. Béla Gimnáziumba.
– Jó tanuló volt? – Általános iskolában igen, aztán a gimnáziumban már változóak voltak az eredményeim – a magatartásjegyeimmel együtt.
– Egy eleven középiskolás lányról nehezen tudom elképzelni, hogy könyvtár szakra készüljön. Ön így tett? – Nem. A humán érdeklődés volt a biztos kiindulópont. Édesapám a bajai Démásznál dolgozott ötven éven keresztül, anyukám pedig a kereskedelemben tevékenykedett. De két nagynéném is pedagógus volt, akik közül az egyik – otthonunkhoz kötöttsége miatt – délutánonként magántanítványokkal foglalkozott. A „házi iskolánkban” tetszett meg a tanítás. Magyar–történelem szakra jelentkeztem. A könyvtár szakot később végeztem el. Egyébként a könyvtáros- ság nagyon mozgalmas szakma.
– Tanított is? – Igen, a diploma megszerzése után fél évet Katymáron magyar–történelmet, majd az érsekcsanádi általános iskola alsó tagozatában a második félévben. Ezután Akasztóra kerültem, ahol osztályfőnöke voltam egy kiváló osztálynak. Nyolcadik után sokuk jött Kecskemétre továbbtanulni, ekkor én is velük jöttem.
– Rögtön a könyvtárnál helyezkedett el? – Igen, mert ide hívtak, de egy évet tanítottam még a Czollner Téri Általános Iskolában, óraadóként. Nem tudtam elszakadni a tanítástól.
– 1990 óta vezeti a megyei könyvtárat. Melyik volt a legnehezebb időszak? – Most sem könynyű, hiszen a megszorítások minket is érintenek. De a jelenlegi könyvtárépület megvalósítása körüli harc talán ennél is keményebb volt. A tervek elkészültek, a terület is rendelkezésre állt, mégis sokáig kérdéses volt, hogy felépülhet-e valaha a könyvtár. Az épület végül 1996-ban elkészült. Abban az évben ez volt a legnagyobb kulturális beruházás az országban. Azóta, gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy ennek így kellett történnie. Sokszor mégis hajszálon múlott a megvalósítás.
– Pár éve ez volt az ország leglátogatottabb könyvtára. Ez most is így van? – Igen, a statisztika szerint az Országos Széchényi Könyvtár látogatóinál kétszer többen keresik fel személyesen a mi könyvtárunkat. Közkönyvtárak közül egyedül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előz meg minket. Tekintve azonban a két intézmény adottságai közötti különbséget – például a befogadó városok lakosságszámát –, azt hiszem, arányaiban nyerők vagyunk. 2006-ban 32 ezer 382 beiratkozott tagunk volt, 433 ezer látogatónk, összesen 412 ezer dokumentumot kölcsönöztünk. Ezek az adatok kis növekedést mutatnak az előző évihez képest, így elmondható, hogy folyamatos a lakosság érdeklődése.
– Mi a titka az ön által vezetett intézmény sikerének? A szép épület és a kulturált környezet miatt jönnek ilyen sokan? – Egész biztos, hogy fontos szerepet játszik. De minden csoda három napig tart, önmagában emiatt nem jönnének vissza újra és újra az emberek. Inkább a folytonos megújulásban látom a tartós siker titkát. A könyvtárak egykor arra alakultak, hogy összegyűjtsék a könyveket, és információval lássák el az embereket. Nekünk lépést kell tartanunk azzal, hogy egyre több információra van szükség, egyre gyorsabban. Be kell látni, hogy ma már nem csak a könyvek szolgálnak forrásul. Idén indítottuk például az elektronikus adóbevallást segítő szolgáltatásunkat. Többen kérdezték tőlem: miért vállal fel ilyet egy könyvtár. Számomra egyértelmű, hogy nekünk ezzel foglalkozni kell, hiszen az embereknek fontos, hogy be tudjanak kapcsolódni az elektronikus ügyintézés folyamatába. Sokan a könyvtárhoz fordulnak segítségért. Elmúlt az az idő, amikor egy könyvtárban csak könyveket lehetett kölcsönözni, egyre több közszolgáltatást kell nyújtanunk az érdeklődőknek.
– Mennyit dolgozik naponta? – Mostanában legalább 12 órát. Miközben keresnünk kell a megtakarítás lehetőségeit, folyamatosan rajta vagyunk az új források megszerzésén is. Rengeteg lehetőség kínálkozik, ezek egy részét jó csapatmunkával lehet csak elnyerni. Mivel a könyvtárosok nagyon jó csapat, így évente 25-30 projekttel foglalkozunk.
– Vannak terveik a spórolásra? – Mindent át kell gondolnunk több évre. Egy biztos: kevesebben leszünk, így többet kell dolgoznunk a színvonal megtartásáért.
– Ennyi munka mellett van magánélete, vagy akkor is bent van a könyvtárban, ha nincs annyi tennivaló? – Nem vagyok munkamániás. Ha nem muszáj, nem vagyok itt. Beülök a kocsimba, és megyek. Meglehetősen mobil vagyok. Egy jó színdarab kedvéért, például, az ország bármelyik pontjára elutazom. Magam is rendeztem egyébként régen gyerekdarabokat, innen a színházszeretet. Igazi dunai lányként szívesen horgászom is, ehhez viszont tényleg sok idő kellene. Két éve se jött ki a lépés egy nyári revízió miatt, pedig már indulni akartunk egy kis pihenőre. Tavaly meg több, országos könyvtári nagyrendezvény miatt maradtam itthon. Most érdeklődve várom, hogy a megváltozott szabadságrendelet vajon segít-e abban, hogy elfogyjon minden évben a szabadságom.
– Milyen hobbijai vannak a horgászaton kívül? Szokott, például, olvasni? – Sokat olvasó vagyok, és örülök, ha ezt kedvtelésből tehetem. Otthon legalább ötezer kötetem van. Lassan költözni is kell miattuk.
Szeretek főzni is. Amikor öszszejön a baráti kör, előre megrendelik, mit készítsek. A csirkepörkölt nokedlival vagy a sült keszeg rendszeresen a listán van. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy én sütöm a legjobban: a szálkáig ropogósra kell sütni anélkül, hogy megégjen. Az említett régi barátokkal járunk szórakozni is. Szeretek úszni, táncolni, meg nosztalgiabulikra járni. Ha a barátok közül valamelyikünk megtudja, hogy lesz egy Koncz Zsuzsa-koncert, indul a körtelefon, és az ország három sarkából rögtön összejövünk.
Hiller István kiemelkedő könyvtárosokat, könyvtárakban elvégzett munkát is elismert március tizennegyedikén. Ünnep van.
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét Ramháb Máriának, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatójának,
lovagkeresztet: Dr.Skaliczki Juditnak, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nyugalmazott főosztályvezető-helyettesének
és Dr. Praznovszky Mihálynak, a Veszprém Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatójának,
arany érdemkeresztet: Tornavölgyi Istvánnak, az ajkai Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ igazgatójának és Varga Bélának, a Veszprémi Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatójának,
bronz érdemkeresztet Dr. Burián Antalnénak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gazdasági igazgató-helyettesének,
miniszteri elismerő oklevelet Haszonné Kiss Katalinnak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény vezetőjének,
Bánffy Miklós díjat: Sáray László nyugalmazott könyvtárosnak, a Tokaji Írótábor Egyesület titkárának,
Jószef Attila díjat: Dr. Tatár Sándor költőnek, műfordítónak, a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosának adta át a miniszter.
2007. augusztus 23-án írtam az alábbi pár sort egy földalatti könyvtáros levelező listára. Azóta már másképpen gondolkodok, de nagyon jól esik nosztalgiázni:
A kitüntetéseknek semmi értelme, ez valami szocialista maradvány, kurva szar minden, de felmossuk a követ, kivasaljuk az ingünket, hozatunk göngyölt sonkát a közértből és megköszönjük Mari néninek, hogy harminc éve szedegeti le a polcról a könyveket. Mari néni örül, érdemes volt dolgozni.
bfoto: Vége lesz a Gutenberg-galaxisnak egyszer? Mihez fognak akkor kezdeni a könyvtárak?
turul16: Legtobb konyvtar mar most is muzeum. Csak regi konyvek vannak. Es egybkent is csak a magyar nyelven irodott tudas igen minimalis foleg az IT -ban.
LGee: A konyvek elmenyet nehez massal potolni.
Szemet: A nyomtatott könyv veszíthet a fontosságából, de eltűnését szinte lehetetlennek tartom. Lehet h. sok mindenben gyengébb az elektronikus társainál, de a megbízhatósága és egyszerűsége annyira nagy, hogy mindig marad neki olyan tér ahol optimális marad a használata.
Ewkins: Lényegében a teljes digitális kultúra közel 80 óra alatt elveszne, eddig bírnák a generátorok és ennyi idő után kapcsolnának le az atomerőművek.
barii: könyvek még sokáig lesznek, de könyvtárba sztem már most sem járunk annyit, mint pár éve. Akkor még az iskolai gyüjtőmunka a könyvtár volt, most meg a wikipedi
Ewkins: Ha a könyvtárban van vezetéknélküli internetelérés (vagy neked mobilnet előfizetésed), akkor a könyvtár remek hely tanulásra
ironcat: amíg könyvet nyomtatnak, addig könyvtár is lesz.
dejo: Az eredeti könyvek a múzeumba kerülnek, de hasonmás reprint formában bárki megszerezheti kedvenceit, amivel elsősorban a lakását díszíti majd. Pont úgy mint most!
kikke: Több száz éves bevált technológiát leváltani pár évtizedesre kockázatos lenne, így botor gondolatnak tartom a könyvtárak megszüntetését.
gUHU: szükség van egy olyan szakmára, amely az információkat feldolgozza, tárolja és osztályozza (rendszerbe helyezi, hogy a halandó el tudjon igazodni benne). Ez a könyvtár és a könyvtáros feladata. Még mielőtt bárki azzal jönne, hogy " a kugli is ezt csinálja, meg az informatika így meg úgy" egy kicsit tessék olvasgatni. Tudom javasolni az OSZK honlapját, az egyetemek könyvtártudományi tanszékein megtalálható irodalmakat. [...] a jelenlegi szerzői jog elavult és az internet jó alaposan beletrottyantott a ventillátorba és csapkod ide-oda. Véleményem szerint első lépésnek annak kellene lenni, hogy ezt a problémát megoldják. Ezt követően a könyvtáros szakmai kitalálja, hogy ennek megfelelően hogyan módosulnak a könyvtári feladatok és hogyan lehet ennek megfelelni.
Hiena: A könyvtáraknak egyre inkább lesz egyfajta régészeti értéke, különösen a műszaki vonalon
nightw: mindenképpen létezni fognak információ hozzáférési pontok, amik leginkább a mai ismereteink szerinti könyvtárra hasonlítanak majd, persze lehet, hogy tenyérben elférnek majd, de a lényeg ugyanaz.
Téma: Február hónapban nyolc könyvet találtak, húsz könyvet veszítettek az országos Veszíts el könyves játékban részt vevő könyvbarátok. Tájékoztat:Buzai Csaba könyvtáros, ötletgazda
Konyvtaros.com: Amikor beindítottad a veszíts el játékot gondoltad volna, hogy a projekt nem lesz sikeres? Buzai Csaba: Ha a húsz elveszett és a nyolc megtalált könyvet összevetjük, az 40%-ot jelent. Ezt csak azért fontos megjegyezni, mert ha megnézed a Bookcrossing oldalán a gyakran ismételt kérdéseket, ott a 8. kérdés nagyjából azt feszegeti, mint ami iránt te is érdeklődsz. A Bookcrossingon a megtalálási arány 20-25%…
A mi 40%-unkhoz hozzátenném még azt is: egyáltalán nem biztos, hogy az elveszett könyvre azonnal érkezik visszajelzés. Hogy csak egy példát említsek, ami rögtön ott van a Veszíts el főoldalán, a Readers Digest Válogatott könyveket tavaly áprilisban hagyták el Kecskeméten, tegnapelőtt pedig előkerült. Egyel lejjebb a Vírus c. könyvet novemberben hagyták el, február végén találták meg. Stb. És talán abban is bízhatunk – persze erre tényleg nincs adat – hogy a be nem jelentett elveszett könyvek sem a kukában és/ vagy a lángok martalékaként és/vagy egy hajléktalan játékszereként végzik, mint ahogyan azt néhányan vizionálták.
Jó volna még arról is írni, hogy ez miért is fontos játék, és talán nem csak nekünk (egy idézetet szeretnék idetenni, amit a legfrissebb, tegnap este megtalált könyvhöz írtak megjegyzésként, és becsszó, nem én voltam: „A Kodolányi János Főiskola 4. emeletén találtam meg a könyvet még 2009 május 8-án. Azonnal elkezdtem olvasni és imádtam minden egyes sorát :)”) de mivel azonnali a kérdés, ezt mellőzöm. Maradjunk annyiban, hogy a magunk módján igyekszünk tenni valamit az olvasás és a könyvek népszerűsítéséért. A témára évről-évre felkapja a fejét a média, és ez jót tehet az olvasásnak, a könyveknek, a kiadóknak, az íróknak, sőt még a könyvtáraknak is.
Egyébként hadd mondjam el itt is: szerencsére most is sok könyvtár felajánlotta a segítségét a szervezésben (többüknek még nem is válaszoltam, bocsánat), ami kell is, mert – újfent csak szerencsére - több kiadó ismét a játék mellé állt. Közben a blogunkon is megy a könyves bloggeres játék (amelyre tegnap reggeltől e pillanatig 37 helyes megfejtés érkezett szerte az országból).
A közelgő nagy könyvelhagyó nap apropóján biztos lesz majd újságíró – tudod, olyan igaziak is ;) – aki majd ilyen számokat is szeretne tőlünk megtudni, amit te most előcitáltál, szóval már csak ezért is köszönet neked. Meg azért is, hogy provokáltál, és legalább rászántam az időt, hogy elmondjam mindezt.
update: A HÍR24 írásából szinte csak annyi igaz, hogy Fodor Péter a FSZEK főigazgatója. A hivatkozott írás azóta lekerült a Hír24-ről. Kérdés, követtem-e el hibát azzal, hogy egy nem leellenőrzött írást közöltem újra. Önvizsgálatot tartok. A nagy nemigaz cikkről Fodor Péter tájékoztatta a Konyvtaros.com-ot. Köszönöm.
Olvasom a HÍR24.hun, hogy Lakat kerül 60 Szabó Ervin Könyvtár ajtajára. Azt is írja az írás, hogy 61 könyvtár van. Valami nem stimmel. Az is lehet hogy szövegértelmezési gondjaim vannak.
El kell döntenünk, hogy a XXI. századba átlépve mit tekintünk könyvtárnak. Azt a 30-40 négyzetméteres kölcsönzőhelyet, ahol igazából könyvállomány sincs, igazából nyitvatartási idő sincs, igazából be sem tud lépni az olvasó, tehát nincsenek meg a kulturált körülmények. Ezeket megőrizzük, azért mert egy adott szűkebb lakókörnyezetnek az ellátását ilyen szinten ilyen körülmények között nem korszerűen biztosítja, vagy pedig egy területi ellátási rendszerben gondolkodunk, ami azt jelenti, hogy korszerűsödő könyvtárak mellett újak építésével egy világvárosnak, egy nagyvárosnak megfelelő minőségi könyvtári ellátásra törekszünk."- mondja Dr. Fodor Péter, a FSZEK főigazgatója.
A főigazgató szerint az emberek többsége ma már Internetet használ, ami jelentősen tettenérhető a könyvtári beiratkozások számán. A sok könyvtárra azért sincs szükség, mert évről évre csökken a látogatók száma. A közel 60 bezárásra ítélt fiókkönyvtárak fokozatosan, nem egyik napról a másikra fognak megszűnni. A bezárások várhatóan az idősebb emberek számára okoznak majd nehézségeket.
Megkérdeztem E-mailben Fodor Pétert a FSZEK főigazgatóját a cikkről. Blogilag is följegyzem, a múltkori sms értesítéses levelemre nem válaszolt. Hátha az újabb érdeklődésre kapok pár sort.
A Konyvtaros.com hűséges fegyverhordozó blogján múlt héten hivatkoztam egy csiripet. A tisztelt könyvtárhasználó arról panaszkodott, hogy "alulinformatizálódott" a könyvtár ezért csúszott meg a könyvkölcsönzési határidővel.
Dani megosztotta readeren a bejegyzést, megjelent automatikusan a gmailes buzzon és beindult a sztori.
Miért nem értesít sms-ben a könyvtár ha kések a könyvekkel?
Hétfőn reggel már annyira vitáztunk, hogy hirtelen felindulásból megnyitottam az sms értesítést akarók klubját a facebookon.
A buzzba becsatlakoztak e-mail partnereink, köztük Koroknai Sándor, volt klogger is. Olyan hosszan írt, hogy a köz elé tolom gondolatait.
Nemszerkesztett, kivagdosott verzió a buzzról. Dani is szólt a végén.
Téma: Miért nem értesít sms-ben a könyvtár a lejárati időről? Tájékoztat: Koroknai Sándor könyvtáros
Konyvtaros.com: A könyvtárak akár egy google calendar integrációval megoldhatnák, hogy feledéknyeség miatt ne kelljen feleslegesen sarcot kifizetni az olvasóknak. 2010-ben mobilt és e-mailt használunk, nem kis piros noteszbe írkáljuk a todo listánkat.
Koroknai Sándor: A gúgli macerás. Meg ne az küldje el, hogy a "könyvtárüzenihogy..." hanem dierkte a könyvtárból jöjjön az esemes, hogy észnél légy. Ekkor már ugyan mindegy, hogy mit kap, akár az is kimehet, hogy visszahozták az előjegyzett könyvet vagy kiállítás lesz holnap és selejtkönyv vásár szombaton. Ez már pénz viszont. Ergo ez nem mehet mindenkinek alapszolgáltatásként. Tipp.: Némi közgázzal kiszámolgatni határértékeket, meg megtérülési mutatókat, meg tucatnyi más részeredményt és prémiumszolgáltatásként nyújtani. Számoltam, mert szeretek számolni... Nálunk évi fél misi lenne az előre értesítő üzenetek költsége. Hát ezért legyen akkor prémium szolgáltatás és ne az állam vagy a többi olvasó fizesse ki a feledékeny helyett, csak mert ne kelljen neki késedelmi díjat fizetni. Konyvtaros.com: Sándor azt is számold ki hogy a fél misi ráfordításból mennyi időben visszahozott könyvet lehetne újra kölcsönözni, mert ki tudja venni az érdeklődő. mennyi bevételetek van a büntetésből egy év alatt? Koroknai Sándor: Kevés... nagyon kevés. A előbbi fél misinek töredéke. Az a baj, hogy többszörös pszichés gát van. Egyrészt ott az olvasó, aki egy idő után nem is meri visszahozni, mert szégyenli a túl nagy késését. Másrészt ott a könyvtáros, aki nem is mer túl nagy díjat számolni, mert fél, hogy azzal csak elrettenti az olvasót és még a könyvet sem látja viszont. Harmadrészt még a felszólításokat sem a posta viszi ki, mert pénzünk nincs rá és azt sem merjük ráterhelni az olvasóra. Ezek után az sms hogy működjön? Mindenkinek alanyi jogon járjon? Ez egy költségvetési intézmény. Adott, évi előre tervezett, állambácsi által leutalt költségvetéssel. Teszem azt, ha mégis rábólíntanánk egy sms-es rendszerre, azzal az indokkal, hogy az jó az olvasónak, mert nem kell fizetni, jó a könyvtárnak mert nem kell leselejtezni egy könyvet és még társadalmi hasznossága is van és a statisztai adatok növekedéséről már ne is beszéljünk. De bármennyire is tetszik az egész és vagy három éve már kacérkodtam a gondolattal, hogy a Kannel-t valahogy működésre bírom, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a fenttartó belemegy egy ekkora telefonszámlába. A bank sem azért küld sem-t mert jó ügyfele vagyok vagy mert neki az jobb, hanem azért mert megfizetem, mert egy időben nagyon hasznos volt és szükségem volt rá. Ezért mondom én a prémium szolgáltatásként való bevezetést. Ha valaki feledékeny és sok késedelmi díjat fizet és szeretné ezt elkerülni, akkor tessék kipengetni érte a szolgáltatás díját, de ne küldjünk automatikusan mindenkinek. Mert ha ingyenes akkor orrba-szájba fogja mindenki használni a rendszert. (Nemcsak a lejáratra, hanem minden másra amire érdemes lenne használni. Márpedig olyan van egy-pár.) Abban az esetben pedig belefullad a könyvtár az összegbe. Konyvtaros.com: Prémium szolgáltatásról beszélsz de pont ez egy nagy nyitott kapu, mert beiratkozási díjat szedsz a használóktól, tehát előre kifizetteted, mint a bankok. Ami akár fedezhetné az ilyen plusz költségeiteket. feltéve ha a guglit nem akarod. Alapszolgáltatás ürügyén bemehetek ingyen a könyvtárba de nem vihetek ki semmit, ezért nem is kell értesítened. Takács Dániel: Péter, miért a számlavezetési díjban benne van szerinted az sms? meg az átutalási díj? meg az atm-használat? Amit meg beszedsz az olvasótól, az kb. annyira elég, hogy meleg van meg világítás, és néha veszel egy könyvet. nyugodj meg, nem az alkalmazottak nyelik le a pénzt (közalkalmazott, ha az mond valamit)
Koroknai Sándor: Tévedsz Dani....:-) Arra sem elég,... mondjuk csak annyit, hogy 14 év alatt ingyenes a beiratkozás, a diákoknak meg félár... stb. Valakinek meg az évi 750 - 1000 forint is sok és inkább a gyermekét íratja be. A könyvtár bevételének nagy része az olyan szolgáltatásokból jön be, mint fénymásolás, szg. használat, nyomtatás... ezek sem járnak alanyai jogon. Akkor már érte is mehetnék a könyvért, hogy ne terheljem. Az lenne az igazi kedvesség. De igen... küldjön sms-t a könyvtár, ha már a XXI. században élünk és mindenkinek van mobilja, de hogy ezt senki nem vállalja be csak úgy jópofiságből, az tuti. Valakinek fizetni kell a számlát.... és arról már ne is beszéljünk, hogy az ikr beszállítója is elkéri majd a maga részét a dologból vagy egy plugin formájában vagy egy upgrade a rendszernek.
Kommenetben, buzzon, readeren, csiripen folytatjuk. Éljen a webkettő!
Monok István a kora újkori olvasmányokról, a kulturális intézmények átalakulásáról és a közvagyon megtartásának fontosságáról
Fáy Zoltán Tavaly november 10-én az oktatási és kulturális ügyekért felelős miniszter szakmai körökben megrökönyödést keltve nem az intézményt tíz éve vezető Monok Istvánt nevezte ki az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójának, hanem a humán szférában nem túl ismert pályázót. Monok szakmai tevékenységét nem kell bemutatni a könyvtárosoknak. A nagyközönségnek azonban érdemes.
Meglepte a miniszter döntése? – A döntés politikai természetű volt, nem szakmai, ezért nem számíthattam rá. Nem volt látható előzménye, és egyetlen lehetséges okának az tűnik, hogy személyem akadályt jelentett bizonyos érdekek megvalósulásában. A pályázat nyertesét, Sajó Andreát nem tartom alkalmas személynek a nemzeti könyvtár vezetésére.
– Ön milyen érdekeknek állhatott útjában? – A könyvtári világ rengeteg szoftvert használ, és sokak érdeke, hogy ez így is maradjon. Minden ország küzd az egységesítésért, de az optimális megoldás, a monopólium nem csupán szakmai kérdés, hanem a piac szűkülését is jelentené a programozócégek számára. Nem mindegy tehát, hogy a könyvtárak által elnyert komoly Támop (Társadalmi megújulás operatív programja) -pénzeket hogyan költjük el, mert a nyertes hosszú távon szerez magának munkát.
– Azért ez ma már nem jelenthet annyira komoly összeget. – Van egy másik tétel is: a könyvtárakban őrzött dokumentumok digitális másolata feletti rendelkezés lehetősége. Közvagyonról van szó, ezért a magánérdek csak határozott és bizonyított hozzáadott értéke mellett érvényesíthető. Az adatok és digitális állományok hozzáférhetővé tétele komoly üzlet. Kérdés, hogy ki invesztáljon: az állam vagy a magánszemély, illetve milyen legyen az arány. Magam az állami felelősség- és anyagi vállalás mellett érvelek, biztosítva az állampolgár számára a szabad hozzáférés jogát. Sokan másként gondolták és gondolják. Törekvéseiknek útjában álltam.
– Régóta vezette az Országos Széchényi Könyvtárat (OSZK), és habitusából adódóan kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha már a bölcsőben is kora újkori nyomtatványokkal foglalkozott volna. – Ez olyannyira tévedés, hogy könyvtáros véletlenül lettem, ha ugyan vannak véletlenek. Az építőipari szakközép után utam a Műegyetemre vezetett, oda vettek fel, és három félévet teljesítettem is, majd kiiratkoztam, és felvételiztem a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára magyar–történelem szakra, s a latint is felvettem már első évtől. Egyetemi éveim utolsó két évében szoros kapcsolat alakult ki a régi magyar irodalom tanszék és néhány fiatal egyetemi hallgató között, akik közé én is tartoztam. Keserű Bálint vezetésével akkor indultak el azok a könyvtörténeti kutatások, amelyek azt célozták, hogy felmérjük a kora újkori Magyarország „szellemi erőterét”, amelyben a hazai alkotások megszülettek. Korábban nagyon keveset tudtunk arról, milyen könyvek álltak a korabeli literátusok, vagyis értelmiségiek rendelkezésére. A kutatócsoport másik kutatási iránya a peregrináció volt, vagyis azt vizsgálták, ki melyik európai egyetemre iratkozott be, kik tanították az oda járó magyarokat.
– Ez tudományos szempontból nagyon szép, ám egy élet elindításához már a hetvenes években sem lehetett elegendő. – Akkoriban a megélhetés miatt hétvégenként kőműveskedtem: igénytelen munkákat végeztünk, garázsokat építettünk, alapokat csináltunk, ebből fedeztem a lakbért és a megélhetést. A professzorom azonban azt mondta, nem jó, ha hétvégeken halálra dolgozom magam, hét közben pedig fáradt vagyok, és nem volna-e kedvem inkább az egyetemi könyvtárban dolgozni – esténként. Elvállaltam, hiszen ez a munka sokkal közelebb állt hozzám. Annyit ugyan nem tudtam keresni, mint a kőműveskedéssel, de az albérlet kifizetéséhez elegendő volt az a négyórás állás, amelyet a szegedi egyetemi könyvtárban kaptam. Feladatom az intézményben korábban nem létező régi könyvek osztályának létrehozása és a kézirattár feldolgozása volt.
– Egyik sem egyszemélyes munka. – Mivel nem egy konkrét, létező gyűjteményhez kerültem, hanem azt kellett létrehozni, egy ideig ment a dolog. Egy évig egyedül voltam, később azonban több munkatárs is odakerült: Varga András, Keveházi Katalin és Erdei Klára. Összegyűjtöttük a tanszékeken heverő régi könyveket, ősnyomtatványokat, antikvákat. Karácsonyi Béla volt a könyvtár igazgatója, aki azok számára, akik az ötvenes években is ismerték, meglehetősen hírhedett volt. A hozzám hasonlók azonban, akik csak a hetvenes években ismerték meg, nem a rákosista vezetőt látták benne, hanem jó latintanárt, és semmi olyat nem tapasztaltunk tőle, hogy bárkivel elbánt volna. Az egyetem után rögtön a könyvtárba kaptam kinevezést, de Karácsonyi Béla mindenkit kötelezett arra, hogy könyvtár szakot is végezzen, ezért beírattak az ELTE-re könyvtár szakra, és szereztem könyvtárosdiplomát is.
– Mi lett az olvasmánytörténeti kutatócsoporttal? – Ezt a munkát is folytattam, majd – a könyvtári feladatok mellett – 1986-tól átvettem a könyvtörténeti kutatások szervezését. Ez a mai napig is tart, és remélem, hogy március végéig megjelenik az utolsó két általam szerkesztett kötet is, és le tudjuk zárni az 1720-ig tartó alapkutatási szakaszt. Jelen körülmények között kritikai igénnyel csak eddig tudjuk vizsgálni az olvasmánytörténetet, ugyanis onnantól kezdve olyan mennyiségű információ áll rendelkezésünkre, amelyre van ugyan rálátásunk, közreadására azonban egyelőre nem vállalkozhatunk.
– Ilyen kutatásokhoz elkötelezett és hozzáértő tanítványokra van szükség. – Eleinte a szegedi régi magyar irodalom tanszéken tanítottam. 1989-ben megkeresett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola igazgatója, Békés Imre, hogy mivel az ország déli területén nincs könyvtárosképzés, nem lenne-e kedvem azt az oktatást, amelyet a régi magyar irodalom tanszéken végeztem, átvinni. Meg kellett teremteni a könyvtárosképzés másik oszlopát is. Az első diploma kiadása után megszerveztük a – ma azt mondanánk – kulturális örökség szakot, vagyis olyan speciális képzést a könyvtárosképzésen belül, amely a régi könyvekkel való foglalkozáshoz nyújtott ismereteket. Ekkor kezdődött a nagyobb léptékű informatikai eszközhasználat is, ezért szétvált a képzés: volt hagyományos könyvtárosképzés, amely jellemzően falusi-kisvárosi könyvtárosnak képezte a hallgatókat, volt könyvtáros-informatikus képzés és volt régi könyves képzés.
– Hogyan került az OSZK-ba, Szegedről Budapestre? – Ezerkilencszázkilencvenháromban meghalt Juhász Gyula, a nemzeti könyvtár főigazgatója, és megkeresett a művelődési és közoktatási miniszter, hogy nem pályáznék-e a főigazgatói posztra. Akkor azonban ehhez túl fiatalnak gondoltam magam, ezért csak tudományos igazgatóhelyettesi posztra szerettem volna pályázni. Az volt az elképzelés, hogy Szakály Ferenc lesz a főigazgató, Poprády Géza az általános, én pedig a tudományos igazgatóhelyettes. Sajnos Szakály szívinfarktust kapott – nem sokkal később meg is halt –, és 1993-ban már nem mert elvállalni ekkora feladatot. Így visszaléptem én is, és Poprády Géza lett a főigazgató 1994-től 1999-ig.
– Ezek igen mozgalmas évek voltak az egyetemek életében is, hiszen a nagy átalakulások ekkor mentek végbe. – Az átalakulások sok tekintetben már 1989-ben megkezdődtek, de valóban ezekben az években volt a legnagyobb pezsgés. Szegeden több egyetemi intézmény alapításába fogtam, mert már látszott, hogy meg fognak szűnni az önálló felsőoktatási intézmények, és az volt a javaslatom, hogy alapítsunk intézeteket, amelyeken belül legyenek főiskolai és egyetemi tanszékek. 1996-ban megalapítottuk a Művelődéstörténeti Intézetet, amelyhez hat tanszék tartozott. Ennek lettem az igazgatója 1999-ig.
– Nem okozott törést, amikor úgy döntött 1999-ben, hogy otthagyja ezt a központot? – Ez életem egyik legnehezebb döntése volt, hiszen szerettem volna látni, milyen eredménye lesz az európai tanulmányi központ működésének is, hová futnak ki a dolgok. Azonban 1999-ben lejárt Poprády Géza pályázata, és ekkor már én is benyújtottam a magamét. Szegedi egyetemi óráimat megtartottam.
– Legendák keringenek az OSZK „számítógépesítésének” visszásságairól a hetvenes években. Hogyan sikerült túllépni ezen a nehéz örökségen? – Ez a probléma két részből áll: a művek és a katalógusok digitalizálásából. A kilencvenes évek második felében mindenütt nagy lendületet vett a könyvtári digitalizálás. Első fokon adatbázisok létrehozásával a katalógusok és a bibliográfiák számítógépre vitelét jelentette. A szegedi egyetem könyvtára – az országban hosszú ideig egyetlenként – már 1968 óta számítógépre vitte katalógusát. A dokumentumok tömeges digitalizálása is a kilencvenes években kezdődött meg, ám 1997-ben a könyvtárosszakma meglepetésére az akkori oktatási miniszter, Magyar Bálint úgy döntött, hogy a meglévő kezdeményezésekkel, működő adatbázisokkal mit sem törődve létrehozzák a Neumann János Digitális Könyvtárat. Eleinte sokféle elképzelés volt az intézmény karakterével kapcsolatban – az egyik, hogy kulturális központként, szabad és nyilvános formában működjön, körülbelül úgy, mint a Pompidou Központ Párizsban. A probléma csak az volt, hogy a Neumann-háznak nem volt háza, és hogy az intézményt nem a nemzeti könyvtárban alapították meg, hanem mellette. Ilyen konstrukció sehol Európában nem fordul elő: az tudniillik, hogy a nemzeti „papír”-könyvtár mellett külön működtetnek egy digitális könyvtárat. Ez annál is kevésbé volt elfogadható, mivel eközben már javában működött a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) is. Tehát volt egy könyvtárosszakmai, belső fejlődésből létrejött elektronikus könyvtár, és ettől függetlenül létrehoztak egy másikat, önálló jogi intézményként.
– Mi állhatott a döntés hátterében? – Ezt nem tudom, de azt gondolom, hogy a magyar államigazgatás folyamatosan tudathasadásban van: létezik a Miniszterelnöki Hivatal, amelyben tulajdonképpen „minikormány” működik, és van a kormány maga az ágazatért felelős miniszterekkel. Viszont ezektől a miniszterektől különböző pénzeket vesznek el – jellemzően koalíciós alapon történő megállapodásokkal –, és adják oda külső személyeknek, szervezeteknek. Voltaképpen sajnálom az oktatási és kulturális minisztert, aki megörökölt egy leromló intézményrendszert, akinek intézményi fenntartási gondjai vannak, ugyanakkor a nagyberuházási pénzek külön alapokba szerveződnek, hiszen az informatikai projektek pénzeinek elosztásában nem ő dönt.
– De ma a MEK és a Neumann-ház is az OSZK-n belül működik. – Ma igen, és remélem, hogy ott is marad. 1999. június 1-jén kezdtem dolgozni az OSZK-ban, és augusztusban a MEK már a nemzeti könyvtár része lett. Ez nem váltott ki túl nagy örömet azokban, akik létrehozták a digitális nemzeti könyvtár magját, de törekedtem arra, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a Neumann-ház vezetőjével, Tószegi Zsuzsával és csapatával. Látták azt, hogy mandátumuk voltaképpen nem könyvtárosi, hanem közgyűjteményi tartalmakra vonatkozik, és magukban sokkal kevésbé boldogulnak.
– Az intézmények összevonása felfogható úgy is, mint a nemzeti kulturális örökség privatizációjára vonatkozó próbálkozások elutasítása. Hosszú időnek kellene eltelnie ahhoz, hogy a január 1-jei személyi változást követően, de még a kormányváltás előtt ismét megkíséreljék az OSZK részeinek kiszervezését. – Bízom abban, hogy ilyen szándék nincs, de ennyire nem vagyok optimista
Téma: Internet uralta világról és könyvtárak egyedülálló küldetéséről beszélt a Zalai Hírlap tudósítása szerint Fehér Miklós. A 60 éves jubileumát ünneplő Zala megyei területi ellátás kapcsán szervezett konferencián a XXI századi könyvtári ellátásról volt szó Zalaegerszegen,.
Tájékoztat: Fehér Miklós, kutató, Könyvtári Intézet Konyvtaros.com: Internet uralja a világot? Fehér Miklós: Nem. Szerintem az ember és persze a természet. És ebbe néha az Isten, vagy Allah, vagy egyszerűen nevezzük csak a Mindenhatónak - is beleszól.
Konyvtaros.com: Mi a könyvtárak egyedülálló küldetése? Fehér Miklós: Nem az az érdekes, hogy születéseddel mit kaptál, hanem az, hogy amit kaptál, azzal hogyan élsz. Ezt a bölcsességet elődeink fogalmazták meg! Egyedülálló küldetésünk abban áll, hogy éljünk a születésünkkor kapott gazdagsággal a társadalom, a hazánk javára.
Konyvtaros.com: Az ötlettől a megvalósításig mennyi idő telt el? Polák Péter: Egy hónapja találtuk ki, hogy mennyire jó lenne ha a zenei programokat valahol összegyűjtenénk, mert városunkban sok koncertről nem is tudunk. Könnyűzenével kapcsolatban már évek óta csináljuk a www.minyon.hu oldalt. Most pedig ráállunk a komolyzenére is. Egyenlőre csak programajánlók lesznek, de már az is nagy előrelépés lesz!
Konyvtaros.com: Miért klog? Polák Péter: Zenei könyvtáros vagyok, nem titkolt célunk a fiatalok bevonzása a könyvtárba, a gimnazista korosztály szinte teljesen eltűnt az olvasóink közül. Hogyan máshogy szólíthatnánk meg őket, mint az interneten? Hónapok óta olvasom a Hangtárnokot és szeretnénk kialakítani Nyíregyházán is egy ilyen zeneszerető közösséget. A honlapunkon keresztül is elérhető klog a figyelmet más klogokra is irányíthatja és a városunkban tudtommal még nincs egy klog sem, ezért itt.
Konyvtaros.com: A könyvtár vezetése támogatja a blogot? Polák Péter: Igazából szívesen csinálom, remélem a vezetés is olvasni fogja. A honlapunkra kitehettem a linket, ha tudnak valami zenei rendezvényről, akkor szólnak.
Konyvtaros.com: A blogot bevételnövelő eszközként is definiáltátok? Külön fület kapott az árak aloldal. Polák Péter: A blogból semmilyen pénz nem származik. A médiatárban lévő szolgáltatások egy része évek óta fizetős, árat idén sem emeltünk. A városban úgy érzem kevesen tudnak a szolgáltatásainkról, hogy itt bakelit lemezt 1 óra alatt mp3-á varázsolunk, hogy az esküvői videót másnapra dvdre írjuk. Reklámozzuk magunkat, örülnék, ha a blog miatt több megrendelés lenne, igen.
Konyvtaros.com: Lenyomjátok a Hangtárnokot? Polák Péter: A hangtárnok magasra rakta a mércét. Egyenlőre nem is tudunk velük versenybe szállni, de nem is szeretnénk! Hajrá Hangtárnok, én Hangtárnok-fan vagyok teljesen!
