2009/06/10

Az öregek kegyeitől függ az intézmény: a támogatási döntésektől

Névtelen

1. Mióta könyvtáros?
13 éve

2. Milyen pozícióban dolgozik jelenleg és milyen pozíciókat látott el eddig?
Hivatalosan szaktájékoztató, a valóságban közkönyvtári általános tájékoztató. Voltam raktáros, pultos, gyerekkönyvtáros.

3. Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?
Forgalmas közkönyvtár, megfelelő állománnyal, és - ez nagyon fontos - intellektuális igénnyel bíró használókkal.

4. Mennyire tartja megbecsültnek magát a munkahelyén?
Hivatalos formában csekély elismerést kapok, de a tudásomat és a képességeimet értékelik a kollégák. Ez utóbbi sokkal fontosabb a számomra.

5. Megbecsültnek érzi-e a szakmát a társadalomban?
Igen.
Nem.
Az a használó, akinek tájékoztatás során a problémáját oldjuk meg, megbecsül minket. Főleg idősebbek, rászorulók.
Jó anyagi és szellemi kondícióban lévő, fiatal ismerőseim már leszoktak a könyvtárról, általában leértékelik az intézményt. Vagy udvariasan hallgatnak.

6. Változtak-e az olvasók, a használók az elmúlt években ?
Igen. Az igényesebbek elmaradtak.

7. Mire lenne szüksége a jobb munkához? (jobb technika, kellemesebb, ergonomikusabb munkakörnyezet, jobb munkakapcsolatok, több pénzbeli elismerés, több egyéb elismerés, több visszajelzés a munkájáról stb.)
Nagyobb beszerzési keret értékes gyűjtemény felállításához, több önállóság a gyűjtemény- és szolgáltatásszervezésben.
A vezetőség részéről várnék minőségelvű szemléletet, nagyobb bizalmat a vezetőim részéről rugalmasabb szolgáltatási keretek kialakításához.

8. Milyen szakmai képzéseket tartana hasznosnak?
Nyelvtanfolyamokat! Lobbizás, érdekérvényesítés témájú képzéseket. (De nem a könyvtárosszakmai "elit" oktatásában.)

9. Mire fordítható pályázatokat látna szívesen?
Webes tartalomfejlesztés: a könyvtári honlapnak ugyanolyan szintű szolgáltatási helynek kellene lennie, mint az IRL könyvtárnak.

10. Ön szerint melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában?
Inkább legjobb munkafeladatot mondanék: tájékoztatás, emberekkel való foglalkozás, információkutatás, azonnali problémamegoldás. Utálom a kimutatások, jelentések, beszámolók, tanulmányok gyártását. Nem szívesen lennék feldolgozó, informatikus vagy vezető sem.

11. Kedvenc könyvtáros története?
Sok van, de mind túl személyes ;) Egyébként mindig az aktuális napi kérdés megoldása a kedvencem.

12. Bónusz
Súlyos (netán végzetes?) generációs megosztottság tapasztalható a szakmában. A zene- és filmipar mellett a könyvtár a harmadik ágazat, amit alapjaiban rengetett meg a digitalizáció és a hálózatosodás. Jelenlegi formájában halálra ítélte. Csak az előző kettővel szemben erről mély hallgatás van. Az öregek - szakmai és intézményvezetők nem érzik, nem látják vagy nem akarják tudni, mi történik. Abban bíznak, hogy csak elevickélnek még 1-2-5-10 évet a nyugdíjig, addig építgetik a patyomkin-könyvtárakat, a vezetőt úgyis legutoljára küldik el, nem igaz?
A fiatalok érzik, tudják, mi van és épülnek működő, életképes stratégiák is - csak esetlegesen, rendszertelenül. Mert nincs hatalmuk.
És attól félek, túl nagyok lesznek a veszteségeink, mire a retrográd erők kihalnak. Velük együtt státuszokat, forrásokat, intézményeket, infrastruktúrát, népszerűséget - JELENTŐSÉGET veszít a szakma. És nem tudom, hogyan fogjuk visszaszerezni.
Talán csak úgy, hogy teljesen másképp nevezzük, teljesen másnak maszkírozzuk a szolgáltatást. Amiről csak a bennfentesek fogják tudni, h igen, ez tul. képp. nem más, mint könyvtár.

Természetesen, ha nézeteimnek hangot adnék a munkahelyemen, hamarosan ajtón kívül találnám magam. Az öregek kegyeitől függ az intézmény: a támogatási döntésektől. "Forprofit könyvtáros" - no nem sikeres információbrókerekre gondolok (egyáltalán, léteznek ilyenek?), hanem azokra a programokra, projektekre, pályázatokra, amelyek nélkülözve minden szakmai megalapozottságot, hosszú távú tervezést, kizárólag a minél nagyobb egyéni haszonszerzés céljából bonyolítódnak le. Mind bőséges "szakmai" mázzal nyakon öntve - nulla gyakorlati haszonnal.

5 vélemény:

Anonymous said...

"a nyomtatott sajtót nem ölte meg senki, hanem maga hozta magát ilyen helyzetbe azzal, hogy az elmúlt tizenöt évben képtelen volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, lustán dagonyázott a mocsárban, fittyet hányt az internetre, nem innovált, nem lépett, nem változtatott az addig bevált üzleti modelljein. Vagyis a nyomtatott sajtót egész egyszerűen maga dőlt a késbe."
http://index.hu/tech/net/2009/06/13/ki_olte_meg_a_nyomtatott_sajtot/

Anonymous said...

Egyetértek, a korral haladni kell, a stagnálás rohamos visszafejlődést eredményez

Anonymous said...

A mi könyvtárunkban 25 éve ugyanaz a vezető... Olyan is

Anonymous said...

Gyerekek, nincs az a stratégia, ami a könyvtárakat megmentse. Mi mind sarkantyúkészítők vagyunk a lókorszak végén :-)

Polcológia said...

"sarkantyúkészítők a lókorszak végén..." nagyon szép (=szellemes, eredeti), de nem tudom eldönteni, hogy szép és igaz, vagy bár nem igaz, de szép....
A kérdésre válaszoló kolléga véleményeinek egy részével nagyon egyet tudok érteni (pályázatokról az utolsó bekezdésben), más részével nagyon nem. Igen, van generációs megosztottság IS, de a bajok forrása nem ez. Azt látom, hogy a felkészült, kreatív, tettrekész fiatalok mellett igen sok az "árral úszó", és az öregek között sok a kor színvonalán működni próbáló. Persze ez utóbbiak jó része nincs döntési helyzetben...

Post a Comment