Csirkepörkölt nokedlivel

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta tegnap Ramháb Mária, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatója.

Ramháb Mária interjú. Megjelent 2007. március 8-án a Petőfi Népe című újságban. Másodközlés.

– Szokatlan a vezetékneve. Mit jelent?
– Nem tudom. Annyit sikerült eddig kiderítenem, hogy a ramháb török eredetű szó. Egyszer biztos utánanézek a jelentésének is. Az biztos, hogy a mi családunkon kívül nem ismerek más Ramhábokat.

– Az ország – ezek szerint – egyetlen Ramháb családja tősgyökeres kecskeméti?
– Én most már kecskemétinek vallom magam, de Baján születtem. Középiskolába is ott jártam, a III. Béla Gimnáziumba.

– Jó tanuló volt?
– Általános iskolában igen, aztán a gimnáziumban már változóak voltak az eredményeim – a magatartásjegyeimmel együtt.

– Egy eleven középiskolás lányról nehezen tudom elképzelni, hogy könyvtár szakra készüljön. Ön így tett?
– Nem. A humán érdeklődés volt a biztos kiindulópont. Édesapám a bajai Démásznál dolgozott ötven éven keresztül, anyukám pedig a kereskedelemben tevékenykedett. De két nagynéném is pedagógus volt, akik közül az egyik – otthonunkhoz kötöttsége miatt – délutánonként magántanítványokkal foglalkozott. A „házi iskolánkban” tetszett meg a tanítás. Magyar–történelem szakra jelentkeztem. A könyvtár szakot később végeztem el. Egyébként a könyvtáros- ság nagyon mozgalmas szakma.

– Tanított is?
– Igen, a diploma megszerzése után fél évet Katymáron magyar–történelmet, majd az érsekcsanádi általános iskola alsó tagozatában a második félévben. Ezután Akasztóra kerültem, ahol osztályfőnöke voltam egy kiváló osztálynak. Nyolcadik után sokuk jött Kecskemétre továbbtanulni, ekkor én is velük jöttem.

– Rögtön a könyvtárnál helyezkedett el?
– Igen, mert ide hívtak, de egy évet tanítottam még a Czollner Téri Általános Iskolában, óraadóként. Nem tudtam elszakadni a tanítástól.

– 1990 óta vezeti a megyei könyvtárat. Melyik volt a legnehezebb időszak?
– Most sem könynyű, hiszen a megszorítások minket is érintenek. De a jelenlegi könyvtárépület megvalósítása körüli harc talán ennél is keményebb volt. A tervek elkészültek, a terület is rendelkezésre állt, mégis sokáig kérdéses volt, hogy felépülhet-e valaha a könyvtár. Az épület végül 1996-ban elkészült. Abban az évben ez volt a legnagyobb kulturális beruházás az országban. Azóta, gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy ennek így kellett történnie. Sokszor mégis hajszálon múlott a megvalósítás.

– Pár éve ez volt az ország leglátogatottabb könyvtára. Ez most is így van?
– Igen, a statisztika szerint az Országos Széchényi Könyvtár látogatóinál kétszer többen keresik fel személyesen a mi könyvtárunkat. Közkönyvtárak közül egyedül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előz meg minket. Tekintve azonban a két intézmény adottságai közötti különbséget – például a befogadó városok lakosságszámát –, azt hiszem, arányaiban nyerők vagyunk. 2006-ban 32 ezer 382 beiratkozott tagunk volt, 433 ezer látogatónk, összesen 412 ezer dokumentumot kölcsönöztünk. Ezek az adatok kis növekedést mutatnak az előző évihez képest, így elmondható, hogy folyamatos a lakosság érdeklődése.

– Mi a titka az ön által vezetett intézmény sikerének? A szép épület és a kulturált környezet miatt jönnek ilyen sokan?
– Egész biztos, hogy fontos szerepet játszik. De minden csoda három napig tart, önmagában emiatt nem jönnének vissza újra és újra az emberek. Inkább a folytonos megújulásban látom a tartós siker titkát. A könyvtárak egykor arra alakultak, hogy összegyűjtsék a könyveket, és információval lássák el az embereket. Nekünk lépést kell tartanunk azzal, hogy egyre több információra van szükség, egyre gyorsabban. Be kell látni, hogy ma már nem csak a könyvek szolgálnak forrásul. Idén indítottuk például az elektronikus adóbevallást segítő szolgáltatásunkat. Többen kérdezték tőlem: miért vállal fel ilyet egy könyvtár. Számomra egyértelmű, hogy nekünk ezzel foglalkozni kell, hiszen az embereknek fontos, hogy be tudjanak kapcsolódni az elektronikus ügyintézés folyamatába. Sokan a könyvtárhoz fordulnak segítségért. Elmúlt az az idő, amikor egy könyvtárban csak könyveket lehetett kölcsönözni, egyre több közszolgáltatást kell nyújtanunk az érdeklődőknek.

– Mennyit dolgozik naponta?
– Mostanában legalább 12 órát. Miközben keresnünk kell a megtakarítás lehetőségeit, folyamatosan rajta vagyunk az új források megszerzésén is. Rengeteg lehetőség kínálkozik, ezek egy részét jó csapatmunkával lehet csak elnyerni. Mivel a könyvtárosok nagyon jó csapat, így évente 25-30 projekttel foglalkozunk.

– Vannak terveik a spórolásra?
– Mindent át kell gondolnunk több évre. Egy biztos: kevesebben leszünk, így többet kell dolgoznunk a színvonal megtartásáért.

– Ennyi munka mellett van magánélete, vagy akkor is bent van a könyvtárban, ha nincs annyi tennivaló?
– Nem vagyok munkamániás. Ha nem muszáj, nem vagyok itt. Beülök a kocsimba, és megyek. Meglehetősen mobil vagyok. Egy jó színdarab kedvéért, például, az ország bármelyik pontjára elutazom. Magam is rendeztem egyébként régen gyerekdarabokat, innen a színházszeretet. Igazi dunai lányként szívesen horgászom is, ehhez viszont tényleg sok idő kellene. Két éve se jött ki a lépés egy nyári revízió miatt, pedig már indulni akartunk egy kis pihenőre. Tavaly meg több, országos könyvtári nagyrendezvény miatt maradtam itthon. Most érdeklődve várom, hogy a megváltozott szabadságrendelet vajon segít-e abban, hogy elfogyjon minden évben a szabadságom.

– Milyen hobbijai vannak a horgászaton kívül? Szokott, például, olvasni?
– Sokat olvasó vagyok, és örülök, ha ezt kedvtelésből tehetem. Otthon legalább ötezer kötetem van. Lassan költözni is kell miattuk.

Szeretek főzni is. Amikor öszszejön a baráti kör, előre megrendelik, mit készítsek. A csirkepörkölt nokedlival vagy a sült keszeg rendszeresen a listán van. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy én sütöm a legjobban: a szálkáig ropogósra kell sütni anélkül, hogy megégjen. Az említett régi barátokkal járunk szórakozni is. Szeretek úszni, táncolni, meg nosztalgiabulikra járni. Ha a barátok közül valamelyikünk megtudja, hogy lesz egy Koncz Zsuzsa-koncert, indul a körtelefon, és az ország három sarkából rögtön összejövünk.

zene: