2009/04/28

Miért menjen valaki könyvtárba, ha a szükséges információhoz otthon is hozzáfér?

Mader Béla - főigazgató Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár

1) Mióta?
Nagyon, nagyon régóta, 1963 óta

2) jelenleg főigazgató, de a kezdetektől szinte minden könyvtári munkakörben dolgoztam: könyvtári raktáros, kölcsönző, tájékoztató könyvtáros, folyóirat feldolgozó, tájékoztató csoportvezető, folyóirat osztályvezető, igazgatóhelyettes, igazgató

3) Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?
mindig is egyetemi könyvtár

4) Mennyire tartja megbecsültnek magát a munkahelyén?
hál'Istennek nagyon

5) Megbecsültnek érzi-e a szakmát a társadalomban?
nem, de ez nem a könyvtárak iránti igényváltozással, vagy éppen a könyvtárosi teljesítmények általános értékelésével függ össze: egyszerűen növekszik a társadalomban azok száma, akik különféle okokból a könyvtárak iránt közömbösek, illetve a megbecsültséget főleg az anyagiakban (is) realizálódó tevékenységekkel kötik össze.

6) Hogyan változtak az olvasók?
mást és máshogy akarnak, mint a "klasszikus" könyvtári szolgáltatási elképzelések hosszú ideig sugalltak számukra és számunkra. Ezt természetesnek kell vennünk. Régóta meggyőződésem, hogy a "komplex" (külföldön "hibrid"-nek nevezik) könyvtár a megoldás, ahol értelemszerű a tartalom és a hordozó mindenkori kapcsolata: amely tartalom jobban használható elektronikus formában, azt lehetőleg úgy kell szolgáltatnunk. De arra is kell vigyáznunk, hogy a hagyományos hordozók tartalmai pusztán azért ne váljanak érdektelenné, nem használttá, mert papíron találhatók. A szöveges tartalom mellett fel kell ismernünk a képi és hangi információk iránti igény növekedését: egyre nagyobb azok száma, akik számára az információk elsődlegesen így hasznosulhatnak.

7) Mire lenne szüksége a jobb munkához? (jobb technika, kellemesebb, ergonomikusabb munkakörnyezet, jobb munkakapcsolatok, több pénzbeli elismerés, több egyéb elismerés, több visszajelzés a munkájáról stb.)
Körülbelül mindaz, ami a kérdésben felsoroltatott. A legfontosabb azonban a sokat tudó, könyvtár informatikai szempontból nagyon felkészült, a munkáját szerető olyan könyvtáros kollégák közvetlen környezetében való dolgozás lehetősége, akik lelkesedését, invenciózusságát a vezetést hatalomnak tekintő főnökök (csoportvezetőtől igazgatóig) nem akadályozzák. Ha ez így van, a minden területen kevés pénz sem jelent kihívást.

8) Milyen szakmai képzéseket tartana hasznosnak?
Nem hiszem, hogy újabbakat kéne kitalálni, inkább a meglévőket kell a legmodernebb tartalmakkal megtölteni. A képzésekben a hivatásos tanárok mellett nagyon sok könyvtáros kollégát kellene oktatóként foglalkoztatni.

9) A legfontosabb az lenne, hogy a pályázat arra szolgáljon, amire kell: új értéket létrehozó olyan tevékenység beindítására, amely vagy egyszeri, vagy a folytatása később más forrásokból biztosított. Jelen pillanatban számos olyan pályázat létezik, amely az elegendő nagyságú költségvetés, finanszírozottság stb. hiányában rutin jellegű feladatok továbbéltetését szolgálja.

10) Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában??
A legjobb: valamely tudományterület szakreferens könyvtárosa, a legrosszabb: kölcsönző könyvtáros (nagyon sokat kell elviselnie)

11) Kedvenc könyvtáros története?
valamikor a 70-es években egy nyurga középiskolás fiú számára kerestem ki szinte naponta számos könyvet raktárosként, később ő az egyetem professzora lett...

12) Bónusz:
nem tudok szabadulni attól a meggyőződésemtől, hogy a könyvtár szinte egyidős az állam, az egyház, az egyetem kezdeti formáinak kialakulásával, s funkciója szerint a legősibb információs intézmény. Most akkor ennek a szó szerint többezer éves intézménynek éppen az információs, az ún. tudástársadalomban kellene kimúlnia? Mindenképpen meg kell találnunk azokat a feladatokat, azokat a területeket, amelyeken a könyvtár többet és mást tud, mint a ma hatalmas terjedelmű és mennyiségű tartalmat szolgáltató elektronikus intézményei. Ha nagyon szélsőséges akarok lenni, azt mondhatnám, hogy az egyén elektronikus szabadsága, függetlensége a szinte teljes elidegenedéshez vezet: távoktatás, távmunka, távkönyvtár ("ne kelljen bemenni"), távmozi, távszinház (tv, internet), de mintha az ember társadalomban szeretne élni, társaslény lenne? Ugyanakkor persze ott van a kérdés: miért menjen valaki könyvtárba, ha a szükséges információhoz otthon is hozzáfér? Vagyis marad a szalmaszálunk, ami erőteljes kötéllé is válhat: az ún. könyvtári szakmai hozzáadott érték, ami vagy abban nyilvánulhat meg, hogy a tartalmakban való tájékozódást könnyíti meg profi módon, vagy abban, hogy a technikákat nem ismerőknek segít magában a technika használatában is.

----------------------------------
(Örülnék ha Te is megválaszolnád a kérdéseket. Küldd mailben. Köszönöm)

0 vélemény:

Post a Comment