Nem tartom magam jó vezetőnek

Várady Eszter - igazgató, Esztergom

(Kipróbáljuk csak válaszokkal, katt ide a kérdésekért)

1. 1971 óta, másfél év megszakítással (akkor moziüzemvezető-helyettes voltam) dolgozom a könyvtárban.
2. Jelenleg vezető vagyok 2004-től. Minden pozíciót elláttam, ami egy városi könyvtárban létezik, kivéve a helyismereti könyvtárost.
3. Nagyon őszinte leszek: az én koromban és a jelenlegi helyzetben leginkább otthoni könyvtáramat tudom elképzelni ideális helynek, ahol nem dolgoznék, csak olvasnék. Tudom, ez nem igazán válasz a kérdésre. Belefáradtam a változások követésébe, a próbálkozásokba, hogy a víz fölött tartsuk a fejünk, hogy valahogy átevickéljünk a túlsó partra. Kérdés: van egyáltalán túlsó part?
4. Nem tartom magam jó vezetőnek. Nem annyira a személyemről van szó, mint a pozíciómról. Közvetlen munkatársaim talán inkább kedvelnek, mint megbecsülnek. Társintézmények tán valamelyest megbecsülnek. Fenntartómtól nemigen kapok visszajelzéseket.
5. Igen, talán mostanában igen.
6. Ez olyan kérdés, mely messzire vezet. Röviden: úgy változtak, ahogy a világ. Mindent készen, röviden, gondolkodni lehetőleg minél kevesebbet, olvasni minél kevesebbet, készen kell az infó, előre megcsócsáltan. Ezek elsősorban használók. De vannak még olvasók, akik az élvezet kedvéért olvasnak. A gyerekek változtak a legnagyobbat. Nehéz megfogni őket. Nincs türelmük sem motivációjuk az olvasáshoz. Haszontalan időtöltésnek érzik. De a helyzet nem reménytelen – véleményem szerint itt van a legnagyobb felelősségünk.
7. Számomra kézenfekvő a válasz, mert ideiglenes helyen vagyunk, ami egy gimnázium, nekem tehát egy épület, amely könyvtár, mindjárt jobb munkakörülményeket jelentene. Fiatalabb, lelkesebb és informatikailag tájékozottabb munkatársak is némi minőségi változást eredményeznének. Elismerésre nem vágyom, de több pénzre igen. Sokkal jobban tudnánk megfelelni a kor kihívásainak (elnézést az elcsépelt frázisét), ha mondjuk lehetne három-négy milliónk dokumentum beszerzésre, és legalább félennyi informatikai „szintentartásunkra”, beruházásról nem is beszélve. (Teljes dologi költségvetésünk ebben az évben 4504 EFt.) Ami azt illeti, munkakedvemnek jót tenne, ha nem kéne állandóan aggódnom a mindennapi megélhetésemért (három hitel – kettő devizaalapú - ,plusz egy 15 éves gyerek teljesen egyedüli nevelése).Szintén jobb közérzetet teremtene, ha csökkenne az adminisztráció, amire rengeteg időm elmegy, ráadásul – bevallom – sokszor nem is egészen világos a célja. (Pl. FEUVE.) Szintén pénzkérdés a konferenciákon, könyvtári rendezvényeken, könyvbemutatókon stb. való részvétel, ezek szintén elengedhetetlen feltételei a jobb munkának – ilyesmire jóformán nincs módunk.
8. Informatikait, azonkívül tán az „olvasóvá nevelés” módszereiről, illetve a könyvtár újfajta szolgáltatásainak mibenlétéről, lehetőségeiről, de nem általánosságokban, egészen konkrétan, valamint a könyvtár mint intézmény menedzseléséről, megismétlem, nem általános, fennkölt gondolatokkal, hanem a való, a mindennapi élet síkján.
9. Ismét nagyon őszinte leszek: ki nem állhatom a pályázati rendszert. Szubjektív, s ezért tán nem is egészen megalapozott véleményem szerint, ez jónéhány pályázatíró cégnek jelent plusz bevételt, bonyolultságával elveszi a kedvét a „mezei” kis könyvtáraknak (akiknek tán legnagyobb szükségük lenne támogatásra), hogy részt vegyen benne. Nem is csak a beadásról van szó, hanem az elszámolás riasztóan szigorú mivoltáról. Kisebb könyvtáraknak rendszerint nincs munkaerőforrásuk pályázati anyag összeállítására, elszámolására. Persze azért részt veszünk pályázatokban, és kétségtelen, a szakma sokat köszönhet pályázatoknak. De a kérdésre válaszolva: olyan pályázatokat látnék szívesen, melyekben nincs önrész (erre nincs fedezetünk), s amelyek egyszerűek, érthetőek és áttekinthetők… és nem szabnak nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthető feltételeket.
10. Nem tudom. Úgy vélem, mindenkinek más.
11. .Tájékoztató könyvtáros voltam, s igyekeztem kedves lenni, közeledni az olvasókhoz, elbeszélgetni velük. Odamentem egyikükhöz, s megkérdeztem, segíthetek-e, mit keres? Miért, válaszolta. Mert én vagyok a könyvtáros, feleltem udvariasan, mire ő ismét csak azt mondta: Miért. Már kissé zavarban bizonygattam, hogy én vagyok a könyvtáros, és csak segíteni szeretnék, de ő makacsul megismételte: Miért. Már kínos volt a helyzet, mire kiderült, Bihari Klára Miért című könyvét keresi. Ugyan csak egy sztorit kértek, de még azt had’ írjam le: valaki egyszer hatodik Lenin műveit kereste, mert ugye V.I. Lenin – de ilyen alapon megesett, hogy valaki ötödik Hugótól kérte a Nyomorultakat.
12. A legösszetettebb és legműveltebb egyéniséget feltételez, ha valaki komolyan veszi. Hagyományos és korszerű műveltség, kissé pedagógus, kissé pszichológus, kissé szociológus, kissé informatikus, naprakészen tájékozott. Türelem, céltudatosság, nyitottság. Alkalmazkodókészség, kreativitás. Bízom, nem, inkább hiszek benne, hogy a hagyományos könyvtár nem szűnik meg, azzal együtt, hogy nem vonom kétségbe az átalakulás elkerülhetetlen szükségességét.


----------------------------------
(Örülnék ha Te is megválaszolnád a kérdéseket, küldd mailben. Köszönöm)