Nem tudjuk jól eladni magunkat

Horváth Varga Margit - igazgató, Csongrád

1. Mióta dolgozik könyvtárban?
1972 óta dolgozom könyvtárban.

2.Jelenleg igazgatóként dolgozom. 22 éve kinevezett igazgatóként, előtte 2 évig pedig megbízott igazgatóként. Dolgoztam módszertani könyvtárosként, zenei könyvtárosként és olvasószolgálatban.

3.Álmaim könyvtára az a könyvtár, ahol most dolgozom. Egy olyan, a könyvtáros kollektíva által elfogadott tervek alapján felújított könyvtárban dolgozom, ahol az infrastruktúlális, a szakmai fejlesztések is egy közös gondolkodás, együttgondolkodás eredménye. Én ebben a könyvtárban szeretek dolgozni. Nincs semmi okom, hogy máshová kívánkozzak.

4.A munkahelyemen a kollégák által megbecsültnek tartom magam.A fenntartó által nem. Nem mindig azt értékelik, ha egy intézmény, egy kollektíva dolgozik. Sokszor, sokkal inkább más szempontok szerint értékelnek.

5.Nem érzem a szakmát megbecsültnek a társadalomban.Szerintem a könyvtáros szakma a rendszerváltás óta hatalmas változáson ment keresztül. A kulturális területen a legnagyobb fejlődés, modernizáció, a használói igények minél jobb felismerése szerintem a könyvtárak egy részének sikerült. Ezzel szemben ezt nem tudtuk elég jól kommunikálni az illetékesek felé, nem tudjuk jól eladni magunkat, intézményünket.

6.Az olvasók, a használók is hatalmas változáson mentek keresztül. Egy teljesen másfajta elvárás jelent meg az olvasók részéről. Megnőtt az igény az információkhoz való gyors hozzáférés iránt. A könyvtárat egy olyan intézménynek tekintik, ahol mindent megoldanak. /Ez elsősorban a saját településem lakóinak a véleménye/. Megnőtt azoknak a száma, akik nem elsősorban szórakozásból jönnek a könyvtárba, hanem olyan célból, hogy a képzésükhöz, tanulmányaikhoz kapjanak segítséget, hogy információkhoz jussanak. Természetesnek veszik a használók, hogy egyéb, a könyvtárakban nem megszokott szolgáltatásokhoz is hozzá juthassanak.

7. Arra lenne szükségem a jobb munkához, hogy mint vezető elsősorban a szakmával, a könyvtár menedzselésével foglalkozhassak többet. A visszajelzés szerintem a használók részéről megvan, ennek érdekében rendszeresen megkérdezzük Őket arról, hogy mennyire elégedettek és mit szeretnének másként. A fenntartó részéről elvétve jön visszajelzés. Sajnos még mindig, vagy egyre inkább nem az elvégzett munka számít. Azt természetesnek veszik, ha valahol dolgoznak.

8.Olyan képzésekre lenne szükség, amelyeken elsősorban a kistelepülési könyvtárakban dolgozók körében történő szemlélet változáshoz hozzá segítenék az ott dolgozókat. Véleményem szerint itt vannak a legnagyobb problémák. Fontosnak tartanám a könyvtárosképzés teljes megreformálását. A könyvtári minőségbiztosítás bevezetéséhez szükséges szemléletváltáshoz kellene hozzá seíteni a szakmát. A könyvtárak nagy többségének marketing tevékenysége sok kívánnivalót hagy maga után, az ehhez szükséges ismeretek is hiányoznak.

9.Sajnos a könyvtárak nagy többségében nincs lehetőség arra, hogy az elavult, korszerűtlen bútorok cseréje megtörténjen. Fontosnak tartanám, hogy a digitális ismeretek elsajátítására minél több pályázatot írjanak ki, de a legnagyobb igény erre a községi és a városi könyvtárakban lenne és nem a nagyobb településeken. Fontosnak tartanám, hogy a könyvtárosok képzésére, továbbképzésére írjanak ki minél több pályázatot.Fontosnak tartanám, hogy az új korszerű ismeretek képzése minél szélesebb körben legyen elsajátítható /minőségbiztosítás, marketing tevékenység, stratégiai tervek készítése stb./

10.A legjobb munkakör szerintem az olvasószolgálat, ahol közvetlenül kap információkat a használóktól az ott dolgozó. Talán a legrosszabb, bár belülről ezt nem ismerem a feldolgozó könyvtárosi munkakör.

11. Két ember beszélget egy élelmiszer boltban és az egyik arra panaszkodik, hogy egy bizonyos dolognak nem tud sehol utána nézni, nem kapja meg azt az információt, amire szüksége lenne. A másik hölgy azt javasolja neki, hogy menj be a könyvtárba, mert ha valahol tudnak neked segíteni, akkor az a könyvtár. Ezt végig hallgatva gondolja az embert azt, hogy érdemes könyvtárban dolgozni.