Fokozatosan kiszorulnak szakmai tevékenységünkből mindazok a feladatok, melyek hatékonyan helyettesíthetők

Szabó G. Tibor - szakinformátor, minőségmenedzser
Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar
Zalaegerszeg

1. Mióta?
17 éve, de valójában ott nőttem fel (édesanyám könyvtáros volt):
- 1966-ban még szoptam a könyvtárban, valódi ciciből :-)
- 8-10 évesen visszapakoltam a könyveket
- 12 évesen raktam a katalógust
- 14 évesen több alkalommal olvasószolgálatot is vittem (anyám kórházban volt, a könyvtárnak meg ugye mennie kell)...
- 16-21 éves korom közt nyaranta képesítés nélküli könyvtárosként dolgoztam
- 22-26 éves korom közt - könyvtárosképzés keretében - szakmai gyakorlatokon vettem részt
- 26 éves korom óta (1992-től) folyamatosan könyvtárban - nem kizárólag könyvtárosként - dolgozom.

2. Milyen pozícióban dolgozik jelenleg és milyen pozíciókat látott el eddig?
Jelenleg: könyvtári szakinformátor, rendszergazda, óraadó
Korábbi pozíciók: minden (kis közkönyvtárban gyarapítástól a katalógus építésén, tájékoztatáson keresztül)...

3. Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?
Néha a munkahelyemmel is álmodom :-) Ha nem álmodom, egyszer-egyszer környezet- és természetvédelmi szakkönyvtárról ábrándozom (= tanári szakom biológia). Esetleg egy szexuálterápiai szakkönyvtár? Vagy Noah-val mennék küldetésre a Titkok Könyvtára munkatársaként...

4. Mennyire tartja megbecsültnek magát a munkahelyén?
Emberfüggő: valaki nagyon megbecsül, valaki nem - de legalább nem meri kimutatni :-)
A megbecsüléssel az a helyzet, hogy a megbecsülő értékrendjétől néha jobban függ, mint az én teljesítményemtől...

5. Megbecsültnek érzi-e a szakmát a társadalomban?
Nem különösebben, ám megtanultam együtt élni a szégyennel :-)

6. Hogyan változtak az olvasók, a használók az elmúlt években ?
Főleg öregedtek (mint én). Nem lettek öntudatosabb fogyasztók, sajnos. És nem lettek fizetőképesebbek, vagy hajlandóbbak a könyvtári szolgáltatások megfizetésére sem (majd Gyurcsány, Orbány stb. "ad rá" pénzt - na ja), bár általában hisznek a könyvtár jövőidejű fontosságában. Sokuk rászoruló, könyvtári ellátás nélkül jelentősen romolhatna a kulturális
mobilitásuk. Ritkaság, de megjelentek az antiszociális őrültek is, akiktől félni kell, pl. a ruhatárban leköpködik az olvasótársak kabátját. Talán itt az ideje venni egy gázriasztó revót?

7. Mire lenne szüksége a jobb munkához?
Arra, hogy komolyan vegyék: az a technológia, eljárás, módszer, szakképzés stb. amit javaslok,
tényleg növelné a munkahatékonyságomat vagy a könyvtár eredményességét. Főleg, ha ezt számítással is alátámasztom.

8. Milyen szakmai képzéseket tartana hasznosnak?
Minden képzés hasznos lehet, ha a szakmai tevékenységbe vág biblioterápiától a webkettőig. Újabb diploma szerzését, angol nyelvtudást különösen hasznosnak tartom. A 60-120 órás továbbképzés - még ha tartalmas is - leginkább kóstolgatás, tittizés. Fontos a más területekbe, szakmákba látás: nem hiszek a "csak" könyvtárosokban. Annál jobb könyvtáros lehet valaki, minél több dologhoz ért - a többi meg személyiség dolga, az amúgy sem adja vagy pótolja egy képzőhely.

9. Mire fordítható pályázatokat látna szívesen?
Mire, mire, (köz)hasznosra... Számomra a hogyan is fontos:
- amelyek érdemi, értékteremtő együtműködésre kényszerítik a közgyűjteményeket,
- amelyek a társadalmi erőforrások, matériák kímélését célozzák (hatékonyságnövelés és ökotudat),
- amelyek összefogással előmozdíthatják az olcsóbb üzemeltetést (pl. szabadszoftver ILS-fejlesztés).

10. Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában?
Nincs olyan. A lényeg, hogy
- passzoljon a munkavállaló személyiségéhez, ambícióihoz,
- tudásráfordítás-arányosan javadalmazzák,
- értékén megbecsüljék.
De, mégis van legrosszabb: letolt gatyás idiótának érezni magam egy olvasó előtt, harci helyzetben.

11. Kedvenc könyvtáros története?
Anno egyik nőolvasómmal valahogy egymásra hajtottunk. Mivel nagy téli pangás volt (nem jött senki), épp elcsattant az első csók, mikor a könyvtári olajkályhából kitört a füstgáz, egy csomó pernye kíséretében. A további olvasó-könyvtáros kapcsolatápolást lefújtam és sürgősen nekiálltam porszívózni a kormot, mielőtt a könyveken, bútorokon elkenődne.
Azonnal sejtettem, hogy ez valójában egy isteni jel volt, ami a kapcsolat jövőjét illeti...

12. Bónusz:
Ezt nem szeretem, amolyan "utolsó szó jogán" kérdés, holott rengeteg gondolatom van, bár mások gyakran jobban megfogalmazzák. Egyik kedvencem Bánhegyi Zsolt "Az információ alkonya" című írása (http://www.om.hu/okszi/html/kiadv/kvthcikk8.html)
Ha elfogadjuk a könyvtárról, amit a cikkben megidézett W. Sullivan megfogalmazott ("A könyvtár kizárólag információs központként való felfogása az első lépés a könyvtár ellehetetlenülése felé. A könyvtár nem pusztán eszközrendszer vagy adatok raktára; a kutatáson és tanuláson túl szignifikáns a társadalmi élet szempontjából, a közösségi lét színtereként is."), akkor azt is elfogadhatjuk, hogy a könyvtáros(ság) sem fogható fel dokumentumszolgáltató mesterségként, mert ez az első lépés ennek a hivatásnak a leépüléséhez.
A könyvtáros a közösségi lét színterén mélyebb szerepet játszik az emberek szellemi szükségletei és a bennük motoszkáló kérdések, valamint tudásreprezentációk és lehetséges válaszok között. Fokozatosan kiszorulnak szakmai tevékenységünkből mindazok a feladatok, melyek hatékonyan helyettesíthetők:
hiszek a kölcsönzőgépben, az elektronikus könyvekben stb.
Hiszek a mesterséges intelligenciában is:
hogy hatalmas háttér-adatbázisán pontosabb és gyorsabb műveletekre képes, mint az emberi agy, így "tárgyi tudásban" megelőz majd minket.
Csak abban nem hiszek, hogy jobban megértené Vox a miértjeit érákon át űző Alexander Hartdegent, ahogy mi, humán tájékoztatók megértenénk. (http://www.imdb.com/media/rm3170343168/tt0268695)
Miért? Mert az emberi tájékoztatásnak csak eszköze, s nem lényege az adattömegen halmazműveletekkel végrehajtott iteráció a relevánsabb találatok felé.

(Örülnék ha Te is válaszolnál a kérdésekre, küldd mailben. Köszönöm)