Több visszajelzés jelentősen megkönnyítené munkámat

Lőrincz Andrea - könyvtárvezető
Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar Könyvtára

1. Mióta?
Hivatalosan 2003 óta, kezdetben 4 órásként (volt, hogy egyszerre két könyvtárban is), aztán 2005 januárja óta főállásban a BGF KKFK Könyvtárában.

2. Mindenesként kezdtem (feldolgozás, rendrakás a könyvek és az adatok között egyaránt), tájékoztató lettem pár hónapra, aztán visszatértem a mindenességhez: 2007 óta könyvtárvezetőként szolgálok.

3. Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?
Én ott dolgozom, ahol mindig is szerettem volna: a felsőoktatásban. Az ennél kisebb korosztályt nem tudom kezelni, ezért el sem tudnám magam képzelni gyermekkönyvtárban vagy egy iskolai könyvtárban. A közművelődési könyvtár is tetszene még, bár ott is olyan, hol mindent lehet csinálni, nemcsak egy munkafolyamatot.

4. Megbecsülés? Hm. Én inkább stabil háttérnek tartom magam és a könyvtáramat. Nem vagyunk nagyon az előtérben, de ha kellünk, azonnal rendelkezésre állunk. Én ritkán kérek, de akkor az teljesíthető - legalábbis a fentartóval ilyennek érzem a kapcsolatunkat. Olvasóink megbecsülnek? Valószínűleg, mert a félév zárása körül a kollégák asztalán mindig találok új plüssállatkát, egy doboz bonbont, esetleg egy kézzel írt köszönömcédulát...

5. A szakmánkat nem ismerik az emberek, ezért a sztereotípiák alapján inkább csodálnak minket (milyen okos lehet, hogyha ennyit olvas!), minthogy megbecsülnének...

6. A felsőoktatásban azt tapasztalom, hogy két véglet felé mozdultak olvasóink: vagy magabiztosak, nekik nem kell könyvtáros, vagy olyan félénkek, hogy a legkedvesebb könyvtárostól sem mernek kérdezni. Előbbiek jönnek, keresnek, aztán mikor nem találnak, azonnal hangoskodnak. Büszkék, nem igazán tűrik, ha segítenek nekik, nem is feltétlenül kedvesek (nem mindig megy a köszönés sem), de mindent azonnal akarnak. Utóbbiak taníthatóak, ők visszajárnak a szakdolgozat leadása után is.

7. A több visszajelzés jelentősen megkönnyítené munkámat, legyen szó a fenntartóról vagy a használóról. Előbbi a háttér mivoltom miatt akkor szól csak, ha baj van/változást akar, előbbi meg szinte csak akkor, ha valami baja van. Hiába tettünk ki kívánságfüzeteket, panaszládát, végeztünk felmérést, olvasóink nem mernek véleményt nyilvánítani. Lehet, hogy bennünk van a hiba?

8. Képzések, amiket javaslok: kommunikáció (hogyan beszéljünk szépen, helyesen), helyesírás (lásd pl. Katalist), vezetőképzés (főként tematikusan, pl. városi könyvtárosoknak, a felsőoktatásban dolgozóknak).

9. Egyértelműen állománygyarapításra kéne pénz. Szép és jó, hogy mindenki digitalizál, de a legfiatalabb és legidősebb korosztályt nem szolgálhatjuk ki az Europeanaról. Lehetnek szép új épületeink, ha azokban régi, leharcolt kiadványok bágyadoznak.

10. Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában?
Ez szubjektív dolog. Én a mindenes melókat szeretem: egyszer ezt, másszort azt csinálni. Így ismeri meg az ember a saját és más könyvtárát is. Abba biztosan belehülyülnék, ha napi 8 órán keresztül csak feldolgoznom kéne (akár tartalmi, akár formai szempontból).

11. Kedvenc könyvtáros története?
Nyári zárvatartás alatt cikkfeldolgozást végeztem (ergo olvastam is) a tájékoztató pultban, amikor az éves nagytakarítást végezték a könyvtárban. Néhány egyszerű ember sertepertélt a polcok között, ügyesen portalanították a köteteket, pucolták az ablakokat. Egyszer csak felém fordul egy asszony, nagyot sóhajtva rám néz, és ezt mondja: "De szeretnék én is könyvtáros lenni, mennyit olvashatnék akkor!" Ezek után (folyóirattal a kezemben) nem volt egyszerű elmagyarázni neki, hogy a látszat csal, a legtöbb könyvnek csak a borítóját tudom elolvasni...

12. Bónusz:
Szerintem könyvtárosnak lenni hivatás. Ennél több nem is kell.

-------------------------
(Örülnék ha Te is megválaszolnád a kérdéseket. Küldd mailben. Köszönöm)